Ésaiás 22 EFO

1 2. Súlyos kijelentés a látomás völgyéről: Mi lelt téged, te zsibongó, te lármás, örvendező város? Miért ment fel mindenki a háztetőkre? Jaj, harcosaid nem csatában haltak hősi halált!

3. Sereged tisztjei mind elfutottak, harc nélkül fogságba estek. Bizony, akit csak megtaláltak, mind megkötözték, még ha messzire futott is.

4. Ezért azt mondom: Hagyjatok sírni és gyászolni! Keservesen sírok népem romlásán, vigasztalni se próbáljatok!

5. Mert Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura zűrzavart bocsát a városra, a látomás völgyét ellenség serege földre tiporja. Lerombolják a város falát, segélykiáltásokat visszhangoznak a hegyek.

6. Látom, hogy Élám harcosai, lovasok és harci szekerek gyülekeznek, készítik nyilaikat, Kir íjászai felveszik pajzsaikat.

7. Júda termékeny völgyei megtelnek ellenséges harci szekerekkel, s a támadók lovasai felsorakoznak a városkapu előtt.

8. Akkor az Örökkévaló elveszi védelmező kezét Júdáról, de ti azon a napon inkább a fegyverekkel törődtök, amelyeket az Erdő-palotában raktároztok.

9. Inkább a város falait vizsgáljátok, s látjátok, hogy sok repedés van Dávid városának kőfalán. Vizet gyűjtötök a víztárolóba,

10. és a falat javítjátok. Számba veszitek a házakat, némelyiket még le is bontjátok, hogy legyen mivel kijavítani a kőfalat.

11. Újabb víztárolót építetek a régi helyett a két kőfal között, s minden követ megmozgattok, hogy védjétek a várost és magatokat. Csak éppen arra nem néztek, aki mindezt régen eltervezte, s most csak véghezviszi! Csak éppen őrá nem figyeltek!

12. Azon a napon Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura felhív titeket gyászolásra és sírásra, hogy öltözzetek zsákruhába, és fejetek nyírjátok kopaszra.

13. Ehelyett ti vigadoztok és lakomáztok, borjakat és juhokat vágtok, húst esztek és bort isztok. „Együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk!”

14. Az Örökkévaló, a Seregek Ura kijelentette nekem, és a saját fülemmel hallottam: „Ezt a bűnötöket, nem bocsátom meg, amíg csak éltek!” Ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura.

15 . Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura megszólított: „Jöjj ide! Elküldelek Sebna kormányzóhoz, aki a királyi palota ügyeit intézi, és előkelő sírhelyet készíttet magasan a hegyoldalban, sírkamrát vágat magának a sziklába. Ezt mondd neki: Hogy merészelsz itt sírhelyet készíttetni magadnak, noha őseid közül senki sincs itt eltemetve?

17. Tudd meg, hogy az Örökkévaló erősen megragad — bármilyen nagynak is képzeled magad —, s elhajít téged messzi földre!

18. Bizony, markába fog, mint labdát, és messzire elhajít! Ott fogsz meghalni, tágas és sík földön, oda kerülnek szekereid is, amelyekre olyan büszke vagy, urad házának szégyene, Sebna!

19. Kihajítalak téged a hivatalodból, megfosztalak tisztségedtől!

20. Azon a napon előszólítom Eljákimot, Hilkijjá fiát, a szolgámat,

21. ráadom Sebna palástját, övét és hatalmát. Ő lesz gondviselője Jeruzsálem lakosainak és Júda népének, ahogy az apa törődik családjával.

22. Sőt, Eljákim vállára teszem Dávid házának kulcsait, hogy amit ő kinyit, azt senki be ne zárja, s amit ő bezár, azt senki ki ne nyissa.

23. Megerősítem őt, ahogy a szöget a mester jó erősen beveri a helyére. Eljákim olyan lesz a családja számára, mint egy dicsőséges trónus.

24. Családja minden tagja egészen rá támaszkodik, rokonsága minden terhét az ő vállára rakják, ahogy a gazdasszony egy szögre akasztja minden edényét, a kicsiny korsóktól a nagy lábasokig.”

25. Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Azon a napon letörik az erősen bevert szög, és minden teher, amelyet tartott, a földre hull és összetörik.” Így lesz ez, mert az Örökkévaló mondta.