Ésaiás 23 EFO
1. Súlyos kijelentés Tíruszról: Jajgassatok tíruszi hajósok! Sírjatok, kik Társisból tértek haza, mert elpusztultak otthonaitok, nincs ott már sem ház, sem kikötő! Cipruson tudtátok meg ezt a hírt.
2 3. Némuljatok el a rémülettől, akik a parton laktok, szidóni kereskedők, akiknek hajói bejárták a széles tengereket, hogy titeket gazdagítsanak! Hiszen számotokra kereskedtek Nílus-völgyi gabonával, sihóri búzával, hogy ti meggazdagodjatok. Így lettetek az egész világ kalmárai.
4. Gyászolj Szidón, mert így szól a tenger, ezt mondja a Tenger Bástyája: „Nem vajúdtam, nem is szültem, nem neveltem fiakat, sem leányokat!”
5. Tírusz pusztulásának hírére gyötrődve bánkódik Egyiptom is.
6. Ti parton lakók, meneküljetek Társisba! Jajgassatok, és sirassátok Tíruszt!
7. Mi lett a híres városotokból? Mivé lett a vidám Tírusz, amelynek gyökere az ősidőkbe nyúlik, s amelynek kereskedői oly sok távoli vidéken megtelepedtek?
8. Ki határozta el, s vitte véghez Tírusz vesztét, a koronás város pusztulását, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárait az egész föld tisztelte?
9. Az Örökkévaló, a Seregek Ura, ő határozott így, hogy megalázza a büszkék dicsekedését, s megszégyenítse, akiket nagyra tartanak a földön.
10. Szabad vagy már, Társis népe, mint a gátak nélküli folyó! Lehullott rólad, s nem szorítja derekad Tírusz öve többé.
11. Kinyújtotta karját az Örökkévaló a tenger fölé, és királyságokat döntött le. Parancsolt a népeknek, hogy pusztítsák el Tíruszt és környékét, s annak összes erődítményét.
12. Ezt mondja az Örökkévaló: „Szidón, te szűz, nem fogsz többé örülni, mert ellenségeid letaposnak! Kelj fel, menekülj át Ciprus szigetére, de ott sem lelsz nyugalmat!”
13. Nézzétek a káldeusok országát! Hogy elpusztult! Nincs többé! Asszíria megostromolta Babilont, földig rombolta palotáit, elvadult pusztasággá tette.
14. Jajgassatok tíruszi hajósok! Sírjatok, kik Társisból tértek haza, mert elpusztult Tírusz erődítménye!
15. Tíruszra akkor a feledés homálya borul, s így marad hetven évig: elfeledve, egy király éveinek száma szerint. Azután ismét felkel Tírusz, mint az ének mondja:
16. „Fogd a citerát és énekelj, járd körül a várost, te rég elfeledett szajha! Pengesd csak citerád, énekeld a régi dalokat, hátha emlékszik még rád valaki!”
17. Mikor letelik a hetven év, az Örökkévaló ismét talpra állítja Tíruszt. Az pedig megint kereskedni fog a világ összes országával, mint azelőtt — akárcsak az idős prostituált, aki folytatja mesterségét, és megkapja bérét.
18. De Tírusz akkor már az Örökkévalónak fogja szentelni a nyereségét. Nem gyűjti többé vagyonát kincstárába, hanem azokat szolgálja vele, akik az Örökkévaló jelenlétében élnek. Arra használja majd nyereségét, hogy az Örökkévaló szolgáinak bőségesen legyen mit enniük, és szép ruhákba öltözzenek.