Ésaiás 24 EFO

1. Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet, felforgatja, lakatlan pusztává teszi, s lakóit szétszórja mindenfelé.

2. Olyanná lesz a közember, mint a pap. Szolga és ura nem különbözik többé, sem a szolgaleány és asszonya. Egyforma lesz akkor vevő és eladó, adós és hitelező, aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.

3. Bizony, elpusztul a föld, egészen elpusztul! Kifosztják, teljesen kifosztják, és csupasz pusztaság marad! Az Örökkévaló parancsolta így!

4. Gyászol a föld, elhervad minden virága, gyászol az egész világ, lakossága megfogyatkozik, elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.

5. Megrontották, beszennyezték lakói a földet, mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek, parancsainak nem engedtek, megtörték az örök szövetséget.

6. Ezért átok emészti meg a földet, lakosai bűnhődnek bűneikért. Ezért megégnek a föld lakói, és csak kevesen maradnak meg.

7. Gyászol a bor is, mert elszárad a szőlő, akik egykor vigadoztak, most csak sóhajtoznak.

8. Elhallgat a csörgődob, megszűnik az örömteli zsivaj, nem szól a hárfa vidám hangja.

9. Nincs többé baráti borozás, sem nótaszó, keserű lett még az édes aszúbor is.

10. A városban teljes a zűrzavar, semmi sem működik, minden kaput bezártak, senki sem mer ki-, vagy bemenni.

11. Az utcákon borért kiáltoznak, de minden öröm elszállt, minden vidámság elköltözött.

12. Csak romok maradtak a városban, még a kapukat is szétzúzták.

13. Így lesz az egész földön, szerte a világon a nemzetek között: mint az olajfa szedése után, vagy a szüret végén, mikor a maradék szőlőt szemezgetik.

14. Nyugaton mégis ujjonganak, s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.

15. Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is, dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek, a tenger távoli partjain és szigetein!

16. Még a föld széléről is imádat énekét hallani: „Dicsőség az Igazságos Istennek!” De én azt mondom: Jaj nekem! Végem van! Végem van! Mert a hitetlen áruló mindenkit becsap és elárul, hűtlenség hűtlenséget követ!

17. A föld lakóit rettegés ejti csapdába, verembe esnek mindannyian.

18. Mert aki menekül a veszedelem hírére, verembe esik. Aki a veremből kimászik, azt csapda fogja meg. Megnyílnak az ég zsilipjei, s a föld a gyökeréig megremeg.

19. Bizony, egészen megromlik a föld, recsegve-ropogva inog, hevesen rázkódik, meghasad, s minden széthullik, ami rajta van.

20. Tántorog a föld, mint a részeg, dülöngél, mint kunyhó a viharban. Lakóinak bűne nehezedik rá, ezért összedől, s nem kel fel többé soha.

21. Azon a napon az Örökkévaló elszámol az ég seregével fenn a magasban, és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.

22. Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe, s bezárja őket jó erősen. Hosszú idő után majd ismét előveszi, és megbünteti őket.

23. Akkor elsápad a Hold, szégyenkezik a Nap, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura trónra lép Sion hegyén, dicső királyként uralkodik vezetőivel együtt Jeruzsálemben.