Ésaiás 26 EFO

1. Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén: Erős a várunk, mert az Örökkévaló szabadítása annak kőfala és bástyája!

2. Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igazságos nép, amely hűséges maradt Istenéhez!

3. Megőrzöd őket teljes békességben, mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!

4. Bízzatok hát benne örökké, mert Jah Jahve a Kősziklánk örökké!

5. Mert leszállította a magasan lakókat, a büszke várost porig alázta, földig rombolta falaikat, kevélységüket ízzé-porrá zúzta.

6. Bizony, a gyengék lába tapossa romjaikat, a szegények taposnak rajtuk!

7. Egyenes az igazságos ösvénye, mert te egyengeted azt, Örökkévaló, aki magad is igazságos vagy.

8. Téged várunk, hogy igazíts helyre bennünket, hiszen tanításodat követjük. Egész lelkünk utánad vágyakozik, és nevedre emlékezünk.

9. Lelkem hozzád kívánkozik éjjelente, szellemem sóvárogva keres téged, mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságosságra tanítod lakóit.

10. De ha jól bánsz az istentelennel, soha nem tanul igazságosságot, még az igazak földjén is vétkezik, és nem tiszteli az Örökkévaló fenségét.

11. Felemelted karodat, hogy megbüntesd őket, de ők nem látják, nem törődnek vele. Hadd lássák hát meg, hadd tudják meg, milyen féltőn szereted néped, és szégyenkezzenek! Tűz eméssze meg ellenségeidet!

12. Örökkévaló, te szerzel nekünk békességet, hiszen amit csak elértünk, valójában mind te vitted véghez.

13. Örökkévaló! Istenünk, idegen urak uralkodtak rajtunk, mégis egyedül téged tisztelünk és dicsérünk.

14. Ők már halottak, nem élnek, csak árnyak, nem kelnek fel többé. Megbüntetted és elpusztítottad őket, még emléküket is eltörölted.

15. De népünket megszaporítottad, Örökkévaló, népünket megsokasítottad, így dicsőítetted meg magad! Országunk határait kiterjesztetted.

16. Nyomorúságunkban téged kerestünk, Örökkévaló, mikor megfenyítettél, suttogva imádkoztunk, lelkünket kiöntöttük előtted.

17. Mint vajúdó asszony, közel a szüléshez, hozzád kiált kínjai között — olyanok voltunk előtted, Örökkévaló.

18. Bizony, mi is vajúdtunk, mint a terhes asszony, de csak szelet szültünk. Nem jöttek világra új lakosok, nem hoztunk szabadulást a földre.

19. Halottaink életre kelnek, a holtak újra talpra állnak. Ébredjetek, akik porban fekszetek, ujjongva kiáltsatok, és énekeljetek! Mert a ragyogó hajnali harmat, amely tőled száll a földre, Örökkévaló, az élet harmata, s visszaadja a föld a megholtakat.

20. Figyelj rám, népem: menjetek be házaitokba, zárkózzatok be szobáitokba! Rejtőzzetek el egy kis időre, amíg az Örökkévaló haragja elvonul!

21. Mert kijön helyéről, hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket. A föld pedig felmutatja a megöltek vérét, s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!