Ésaiás 27 EFO

1. Azon a napon az Örökkévaló kivonja éles, erős és hatalmas kardját, és a Leviátán ellen fordítja. Megbünteti őt, a gyors és tekergő kígyót: megöli a tengerben lévő szörnyet.

2. Azon a napon énekeljetek az Örökkévaló kedves szőlőskertjéről:

3. „Én, az Örökkévaló, művelem és őrzöm kertemet, szüntelen gondozom, idejében öntözöm, éjjel-nappal őrködöm felette, hogy senki se bántsa.

4. Nincs bennem harag, de aki töviseket és gyomokat hoz kertembe, harcba szállok az ellen, s a gazzal együtt elégetem!

5. De ha megragadja a kezem, oltalmamra bízza magát, s békét köt velem, megmenekülhet. Hát kössön békét velem!

6. Mikor ők eljönnek, Jákób népe gyökeret ver, Izráel kivirul, kivirágzik, a földkerekséget betöltik gyümölcsükkel.”

7. Vajon úgy verte Izráelt az Örökkévaló, ahogy azokat, akik Izráelt verték? Úgy öldökölte saját népét, mint azokat, akik népét öldökölték?

8. Mértékletesen fenyítetted népedet, Uram, mikor száműzetésbe küldted: így pereltél vele. Elfújtad, elsodortad őket, mint a viharos keleti szél.

9. Amikor megbocsátja az Örökkévaló Jákób népének vétkét, a megbocsátás gyümölcse az lesz, hogy a nép apróra töri a bálványok oltárait, szobraikat és oszlopaikat ledönti.

10. Mert az erős várost elhagyják lakói, magányosan pusztul, elfelejtik, sivár lesz és néptelen, mint a sivatag. A helyén tehenek legelnek, lerágják a bokrokat, heverésznek.

11. Majd asszonyok jönnek, rőzsét gyűjtenek, száraz ágakat, tűzrevalónak. Jaj, elpusztul ez a föld, mert lakói értelmetlenek! Ezért nem kegyelmez nekik Teremtőjük, nem irgalmaz nekik Alkotójuk.

12. Azon a napon az Örökkévaló kicsépeli búzáját az egész földön, az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. Bizony, összegyűjti Izráel fiait, szemenként, mint a búzát!

13. Azon a napon felharsan a sófár erős hangja: visszajönnek, összegyűlnek megint, akik egykor szétszóródtak és nyomuk veszett Asszíriától Egyiptomig. Együtt imádják az Örökkévalót Jeruzsálem szent hegyén.