Ésaiás 28 EFO

1. Jaj neked, büszkeség koszorúja! Jaj nektek, Efraim részegei! Jaj a dicsőséges és gyönyörű városnak, mely hervadó virágkoszorú a részegesek gyümölcstermő völgyének a fején!

2. Jaj nektek, mert az Úr egy erőset küld, egy hatalmast hoz ellenetek! Mint a pusztító zivatar, tomboló jégeső, szélvihar és árvíz — földre sújtja őket erős kezével.

3. Bizony, sárba tapossa akkor Efraim részegeseinek büszke koszorúját!

4. A dicsőséges és gyönyörű város, a hervadó virágkoszorú a gyümölcstermő völgy fején úgy jár, mint a füge első termése: alig veszik kézbe, máris lenyelik!

5. Azon a napon az Örökkévaló, a Seregek Ura lesz a dicsőséges korona, a szépséges koszorú népe maradékának!

6. Ő lesz az igazság szelleme azokban, akik uralkodnak és ítélnek. Ő lesz az ereje azoknak, akik visszaverik az ellenséget, és megvédik a város kapuit.

7. Még ezek is ittasan tántorognak, részegen támolyognak, részeg minden pap és próféta, összezavarodtak a bor miatt, ingadoznak az ital miatt. Nem értik meg a látomást, bizonytalankodnak, mikor dönteni kellene.

8. Asztalaikat okádás mocska borítja, egy tenyérnyi hely sem maradt tiszta.

9. Kit fognak ezek bölcsességre tanítani? Kivel akarják megértetni az üzenetet? Talán kisdedekkel, akiket éppen elválasztottak? Vagy csecsemőkkel, akiket anyjuk még szoptat?

10. Mert „parancsra új parancs, szabályra új szabály, parancsra új parancs, szabályra új szabály, még egy kicsi, még egy kicsi…”. — tanításuk ebből áll.

11. Ezért az Örökkévaló dadogók ajkával és idegen nyelveken szól majd e néphez.

12. Mert ezt mondta nekik régen: „Itt az igazi nyugalom és megpihenés! Nálam a felüdülés a megfáradtaknak!” De nem akarták meghallani,

13. s az Örökkévaló beszédét így értették: „Parancsra új parancs, szabályra új szabály, parancsra új parancs, szabályra új szabály, még egy kicsi, még egy kicsi…”. Emiatt jártukban megbotlanak, hanyatt esnek, összetörnek, csapdába esnek, és fogságba kerülnek!

14. Halljátok meg az Örökkévaló szavát, ti gúnyolódók, akik Jeruzsálemben e népet vezetitek!

15. Azt mondtátok: „Szövetséget kötöttünk a halállal, megegyeztünk a Seollal: ha eljön a pusztító áradat, minket ugyan el nem ér! Mert a hazugság lesz a menedékünk, elrejtőzünk a hamisságban.”

16. Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló Isten: „Nézzétek! Én magam helyezek el Sionban egy alapkövet. Kipróbált ez a kő, az épület drága sarokköve, biztos alap, amely meg nem inog. Aki benne bízik, nem csalódik soha.#28:16 nem csalódik soha Ez az ókori LXX görög fordításból származik. A héber szövegben ez áll: „… nem fog elmenekülni (félelmében)”.

17. Erre építkezem, az ítélet kezemben a mérőzsinór, függőónom az igazságosság. De jégeső söpri el a hazugság-menedéket, áradás sodorja el a hamisság-rejteket!

18. Szövetségetek a halállal mit sem ér, egyezségetek a Seollal meg nem áll, mert a pusztító áradat bizony elborít, a földre tipor titeket is!

19. Valahányszor eljön az áradat, elér benneteket! Eljön minden reggel, eljön délben, vagy éjjel. Micsoda rettegés zuhan reátok, amikor mindez beteljesül, és végre megértitek!

20. Úgy jártok, mint a példázat mondja: »Rövid az ágy, hogy kinyújtózz benne, keskeny a takaró, hogy betakarjon.«”

21. Mert az Örökkévaló felkel, és harcolni fog, mint egykor a Perácim-hegyen, megharagszik, mint a Gibeon-völgyben, és szokatlan dolgot tesz. Véghezviszi tervét, amely mindenkit meglep.

22. Most azért ne gúnyolódjatok! Különben köteleitek még szorosabbak lesznek, mert hallottam, hogy Uram, a Seregek Ura véglegesen határozott felőletek: egész országotokra pusztulást rendelt, visszavonhatatlanul!

23. Figyeljetek rám! Értsétek meg, amit mondok! Hallgassatok meg figyelmesen!

24. Mikor a földműves vetni akar, szüntelen csak szántja-e földjét? Folyton-folyvást barázdákat hasít, egész nap csak boronál?

25. Ugye, hogy nem? Amint végzett a szántással, boronálással, azonnal vetéshez lát! Elveti a magokat: fekete és illatos köményt, búzát és árpát, szép sorban, majd tönkölyt a tábla szélére, mindent a maga helyére.

26. Mert így tanította Istene, így szoktatta őt rendre.

27. Hiszen a fekete köményt nem súlyos cséplőszánnal csépelik. Az illatos köményt sem a szekér kerekével törik össze. Kézzel csépelik a fekete köményt, és pálcával verik ki az illatos köményt.

28. Vajon összetörik-e csépléskor a gabonamagot? Semmiképpen! Csépelik ugyan, de nem örökké. Bár megjáratják rajta a cséplőszekeret, és tapossák a lovak, de össze nem törik, csak a magját csépelik ki.

29. Ez a példázat is az Örökkévalótól, a Seregek Urától származik, aki fölülmúlhatatlan bölcsességben, és ellenállhatatlan tervei véghezvitelében!