Ésaiás 29 EFO

1. Nézzétek Ariélt! Ó, Áriél, a város, ahol Dávid lakott! Adjatok még egy évet az évekhez, hadd forogjanak körbe az ünnepek!

2. Azután bizony megszorongatlak, Ariél, hogy sírni és jajgatni fogsz, akkor leszel igazán az én Ariélem!

3. Körülveszlek, ostromollak, sáncokat építek ellened,

4. porig alázlak, hogy a porból szólsz, a föld alól suttogsz majd, mint a holtak.

5. Ellenségeid annyian lesznek, mint a polyva, kegyetlen támadóid ellepnek, mint a por. De hirtelen-váratlan

6. megbüntet téged az Örökkévaló, a Seregek Ura! Megbüntet mennydörgéssel, földrengéssel, nagy zúgással, forgószéllel, erős viharral és emésztő tűzzel.

7. Ellenségeid sokasága, a nemzetek, akik téged támadnak, Ariél, akik szorongatnak és váradat ostromolják, mind úgy járnak, mint az álmodó, mint aki éjjeli látomást lát.

8. Mint az éhes ember, aki álmában jóllakik, de felébredve mégis éhség mardossa, vagy mint a szomjazó, aki álmában iszik, s arra ébred, hogy szomjában eleped — így jár a nemzetek serege, amely Sion hegye ellen harcol!

9. Csodálkozzatok csak, és ámuljatok! Fogjátok csak be szemeteket, míg majd egészen megvakultok! Részegedjetek meg, de ne bortól! Tántorogjatok, de ne részegítő italtól!

10. Hiszen az Örökkévaló öntötte rátok a mély kábultság szellemét, bezárta a szemeket: a prófétákat, letakarta a fejeket: akik látomásokat látnak!

11. Ezért hát minden prófécia és látomás olyan lesz számotokra, mint a lepecsételt írás! Ha írástudónak adják, hogy olvassa, azt feleli: „Nem értem, mert lepecsételték!”

12. Ha meg írástudatlannak adják, azt mondja: „Nem ismerem a betűket.”

13. Azt mondja az Úr: „E nép szíve eltávolodott tőlem, csak a szájukkal tisztelnek, csak szavaikkal színlelik, hogy szeretnek. Még istentiszteletük is betanult emberi hagyományok szajkózása.

14. Ezért hát nézzétek, milyen csodálatosan bánok velük: mindenki ámul és csodálkozik rajta! Mert a bölcseket elhagyja bölcsességük, s az értelmesek értelme elvész.”

15. Nézzétek azokat, akik terveiket el akarják titkolni az Örökkévaló elől! Nézzétek azokat, akik a sötétben cselekszenek, mert azt hiszik, hogy senki sem látja őket!

16. Milyen ostobán kiforgatjátok ezt! Vajon nem nagyobb-e a fazekas, mint kezében az agyag? Mondhatja-e a korsó a mesternek: „Nem is te készítettél engem!” Mondhatja-e az agyag a fazekasnak: „Nem értesz a mesterséghez, te ügyetlen!”

17. Bizony, csak még egy kis idő, és újra gyümölcsössé lesz a libanoni vadon, a szőlőskert pedig sűrű erdőnek fog látszani.

18. Azon a napon a süketek meghallják a könyvtekercs szavait, a vakok ismét látnak, mert a sötétség és homály eltűnik.

19. A szelídek és alázatosak ismét örülnek az Örökkévalónak, a nincstelenek örvendeznek Izráel Szentjének.

20. Mert a kegyetlen zsarnok semmivé lesz, és a gúnyolódó eltűnik. Akik gonoszságra törekednek,

21. egy szóért is megrágalmaznak valakit, csapdába ejtik, aki igazságosan ítél a kapuban, mondvacsinált ürüggyel akadályozzák az igazat — azok mind elpusztulnak.

22. Ezért azt mondja Jákób népének az Örökkévaló, aki Ábrahámot megváltotta: „Többé nem szégyenül meg Jákób, arca sem sápad el soha,

23. mert meg fogja látni gyermekeit, akiket kezem alkotott, és együtt fogják megszentelni nevem, együtt tisztelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.

24. Akkor a tévelygők megismerik az Örökkévalót, a zúgolódók pedig elfogadják a helyreigazítást.”