Ésaiás 33 EFO
1. Jaj neked, te pusztító, akit még nem ért el a pusztulás! Jaj neked, te rabló, akit még nem raboltak ki! Mikor befejezed a pusztítást, téged fognak elpusztítani, mikor abbahagyod a rablást, téged rabolnak ki!
2. Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk, hiszen csak benned reménykedünk! Nyújtsd felénk védelmező karod minden nap, légy szabadítónk a veszedelem idején!
3. Mennydörgő szavadtól rémülten szétfutnak a népek, mikor megmutatod hatalmadat, elszélednek a nemzetek.
4. A zsákmányt úgy szétkapkodják, ahogy a zöld vetést a sáskahad felemészti. Úgy vetik magukat a zsákmányra, ahogy a sáskák megszállják a mezőket.
5. Bizony, felséges az Örökkévaló, mert magasságban lakik! Betölti Siont igaz ítélettel és igazsággal.
6. Békesség és hűség vesz körül téged, Sion, bölcsesség, üdvösség és az Örökkévaló ismerete lesz a gazdagságod. Az Örökkévaló imádata és félelme lesz kincsed.
7. Nézzétek! Az utcákon erős harcosok kiáltoznak, a békekövetek keservesen sírnak.
8. Az utcákon senki sem jár, az utak is elhagyottak. Az ellenség megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe veszi a lakosokat.
9. Még a föld is gyászol és pusztul, még a Libanon is kiszárad és elhervad, Sáron síksága, mint a sivatag, Básán és Kármel erdői csupaszok!
10. „Most már fölkelek, nem várok tovább — mondja az Örökkévaló —, megmutatom nagyságomat, s mind meglátjátok hatalmam!
11. Szalmát fogantok, polyvát szültök, mind semmi az! Ezért leheletem, mint a tűz elégeti a polyvát, s megemészt benneteket!
12. Elégeti a népeket is, csontjaikból csak mész marad, elhamvadnak, mint tövis a tűzben.
13. Halljátok meg, ti távol lakók, mit tettem! Ismerjétek meg, ti közel valók, hatalmamat!”
14. Megrettennek a bűnösök Sionban, rémület fogja el az istenteleneket: „Ki lakhat közülünk a megemésztő lángokkal együtt? Ki maradhat örökké izzó tűzhöz közel?”
15. Aki igazságosan él és cselekszik, aki beszédében egyenes, nem nyerészkedik erőszakkal, vagy csalással, nem fogad el megvesztegetést, hallani sem akar véres terveket, látni sem akar semmi gonoszságot!
16. Az ilyen biztonságban él, védett, magas helyen lakik, hegycsúcson épült vár az otthona, kenyerét megkapja, s nem szomjazik soha.
17. Meglátod a Királyt teljes dicsőségében, saját szemeddel szemlélheted! Meglátod tágas országát, s messze terjedő szép határait.
18. Visszaemlékezel akkor a nyomorúság idejére, s elgondolod: „Hol vannak már az adószedők? Hová lettek, akik mindent számba vettek, s még a tornyokat is összeírták?
Sionra nézz, ünnepeink városára!19. Hová tűnt az erőszakos elnyomók népe, akiknek még beszéde sem érthető? Milyen dadogó nyelven beszéltek! Bizony, mind eltűntek, nincsenek sehol!”
20. Sionra nézz, ünnepeink városára! Jeruzsálemet nézd, a nyugalom hajlékát! Olyan sátor ez, amely nem vándorol többé, sátorszegeit nem húzzák ki soha, kötelei örökké tartanak.
21. Mert ott az Örökkévaló, a dicsőséges maga lesz velünk, a bővizű folyók és széles folyamok Királya! De ezeken a vizeken nem jár többé idegen hadi gálya, sem kereskedők büszke hajója!
22. Mert az Örökkévaló a mi bíránk, ő ad nekünk törvényt, ő a Királyunk és Megmentőnk!
23. Ellenségeink hajóin a kötelek meglazultak, nem tartják az árbocot, nem feszítik a vitorlát. Zsákmányunk oly temérdek, még a sántáknak is bőven jut belőle, alig győzzük majd szétosztani.
24. Sion lakói közül egy se mondja többé: „Beteg vagyok.” Lakosai bűntől és bűntudattól szabadon élnek.