Ésaiás 37 EFO

1. Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta a ruháit, majd zsákruhába öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment.

2. Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek.

3. Elmentek Ézsaiáshoz és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.

4. Talán meghallotta Istened, az Örökkévaló, hogy mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent káromolja és gyalázza. Talán meg is fenyíti őt Istened, az Örökkévaló ezért az istenkáromlásért, amely bizonyára feljutott hozzá. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”

5 6. Ézsaiás meghallgatta a király üzenetét, majd így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit az asszír király szolgái mondtak, mert ők engem gyaláztak és káromoltak!

7. Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír király ellen. Amikor a király híreket kap, hazatér országába, ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”

8 9. Ezután Tirháká, Etiópia királya felvonult seregével Asszíria királya ellen. Amikor ezt az asszír király megtudta, elvonult Lákisból, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké ekkor Libnába ment, mert közben hallotta, hogy az asszír király ott tartózkodik. Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki szóban és írásban is:

10. „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának a kezébe; mert Istened becsap téged!

11. Láthatod, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?!

12. Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni népét Asszíria hatalmától.

13. Nézd meg mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”

14. Ezékiás meghallgatta a követeket, átvette tőlük az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset,

15. és így könyörgött az Örökkévalóhoz:

16. „Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te teremtetted az eget és a földet!

17. Kérlek, Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent káromolta és gyalázta!

18. Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat,

19. azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek nem voltak valódiak, csupán emberi kéz kőből és fából készült alkotásai — ezért tudták elpusztítani azokat.

20. Ezért hát, Örökkévaló, Istenünk, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy egyedül te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”

21. Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene. Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt,#37:21 Itt az ókori görög fordításban (LXX) és a 2Kir 19:20-ban még ez következik: „… meghallgattalak téged”.

22. válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek: »Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged! Jeruzsálem leánya kigúnyol téged!

23. De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki? Ki ellen szóltál olyan kevélyen? Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel? Kit gyaláztál és káromoltál? Izráel Szentjét! Bizony, ellene vétkeztél!

24. Szolgáid által az Örökkévalót gyaláztad és káromoltad!« Ezt mondtad: »Rengeteg harci szekeremmel felmentem a hegyek tetejére, még a Libanon csúcsára is! Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat, kivágtam a legszebb sudár fenyőket, behatoltam a legsűrűbb erdőkbe, a legtávolabbi zugokba!

25. Ha akartam, idegen földön is kutat ástam, hogy vizet igyak belőle. Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam Egyiptom minden folyóját!«

26. Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya: »Hát nem hallottad, hogy mindezt én határoztam el réges-régen? Nem tudtál róla, hogy én terveztem ezeket az ősidőkben? Most csak kiformáltam és véghezvittem. Mert én akartam, hogy elfoglalj erős városokat, és romhalmazzá rombold váraikat.

27. Ezért fogyott el védőik ereje, megrémültek tőled, szégyent vallottak, s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű, mint háztetőn a gyom, mely hirtelen elszárad, még kalászt sem hoz.

28. De én jól ismerlek téged, Asszíria királya! Tudok róla, ha leülsz, vagy elindulsz, s tudom, mikor térsz vissza. Látom, hogyan forralod haragod ellenem.

29. Ellenem tomboló haragod miatt, és elbizakodott kevélységedért — mert hallottam minden szavad —, orrodba akasztom horgomat, zablámat szádba teszem, és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton, amelyen jöttél.«”

30. Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked! Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami a gabonaföldön magától terem. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek.

31. Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz ágain.

32. Mert e nép maradéka Jeruzsálemből kiindulva ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak majd szét. Az Örökkévaló féltékeny és erős szeretete fogja ezt véghezvinni.”

33. Asszíria királyáról pedig ezt mondja az Örökkévaló: „Jeruzsálembe nem teszi be a lábát! Még egy nyílvesszőt sem lő a városra, fegyvereit sem fordítja ellene, meg sem ostromolja,

34. hanem visszatér országába azon az úton, amelyen jött. Nem jön be ebbe a városba — mondja az Örökkévaló —,

35. mert megvédem és megmentem Jeruzsálemet önmagamért, és szolgámért, Dávidért.”

36. Ezután az Örökkévaló elküldte angyalát, aki éjjel 185 000 katonát megölt az asszír sereg táborában. Amikor másnap reggel az életben maradottak korán reggel felébredtek, megdöbbenve látták bajtársaik holttestét.

37. Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt.

38. Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor fiai, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolták, majd elmenekültek Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón követte a trónon apját.