Ésaiás 40 EFO

1. „Vigasztaljátok népemet, bátorítsátok! — mondja Istenetek. —

2. Beszéljetek a szívére Jeruzsálemnek! Hirdessétek neki, hogy szolgaságának ideje letelt, hogy vétkeit az Örökkévaló megbocsátotta, kétszeresen megbüntette már összes bűnéért az Örökkévaló.”

3. Halljátok meg a kiáltónak szavát: „Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban! Egyengessétek Istenünk útját a kietlenben!

4. Töltsétek föl mind a völgyeket, a hegyek és dombok legyenek rónává, ami tekervényes, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen simává!

5. Akkor megjelenik az Örökkévaló dicsősége, és minden halandó látni fogja, kivétel nélkül mindannyian!” — az Örökkévaló maga mondta ezt.

6. Egy hang szólt hozzám: „Hirdesd, jó hangosan!” Kérdeztem: „Mit mondjak?” Ezt mondd: „Minden halandó olyan, mint a fű a pusztán! Minden emberi dicsőség, mint a mező virága.

7. Csak rálehel az Örökkévaló, és megszárad a puszta füve, elhull virága. Bizony, mint a fű, olyan a nép!

8. Elszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk szava örökké érvényes marad!”

9. Sion, jó hírt viszel, hát magas hegycsúcsra menj fel! Jeruzsálem, jó hírt kiáltasz, ereszd ki hát hangodat! Ne félj, hirdesd bátran Júda városainak: „Nézzétek, Istenetek jön!”

10. Nézzétek, az Örökkévaló Isten jön hatalommal! Erős kézzel uralkodik. Magával hozza népének jutalmát, de ellenségeinek megfizet érkezése előtt.

11. Mint pásztor, úgy vezeti nyáját. Gondjukat viseli, karjára gyűjti a bárányokat, s ölébe veszi, a szoptatósakat gyengéden vezeti.

12. Ugyan ki mérte meg markával az óceán vizét? Ki mérte fel arasszal az egeket? A föld porát ki szedte kosarába, vagy ki tette mérlegre a hegyóriásokat? Ki mérte le a dombokat?

13. Ki parancsolt valaha az Örökkévaló Szellemének? Tanácsot ki adott neki? Oktatta őt valaki?

14. Vagy kitől kért az Örökkévaló tanácsot valaha? Ki tanította ítélkezni? Ki oktatta bölcsességre? Az értelem útjára ki vezette?

15. Lám, a nemzetek, mint vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak előtte! Az összes sziget és tengerpart, mint porszem a mérlegen.

16. Az Örökkévalóhoz méltó áldozathoz nem elég Libanon egész erdeje sem a tűzre, összes vadállata sem az égőáldozatra.

17. Az Örökkévaló előtt a nemzeteknek semmi súlyuk sincs a mérlegen, a semminél is kevesebbek az ő szemében.

18. Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót? Lehet-e képmást készíteni róla?

19. Mégis van, aki bálványszobrot készít, fémből kiönti formáját, arannyal bevonja, ezüstláncokkal ékesíti.

20. Akinek ilyen áldozatra nem telik, az nem korhadó fát választ, keres hozzá ügyes faragó mestert, bálványszobrot készíttet vele, s felállítja magának.

21. Hát nem tudjátok, nem hallottátok? Nem mondták nektek soha? Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?

22. Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten! Ott ül trónján a földkerekség fölött! Lába előtt a földi lakók, mint a sáskák a fűben, olyan aprók! Ő feszítette ki az eget, mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.

23. Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket, megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.

24. Alighogy helyükre ültették őket, hatalmuk épphogy kicsírázott, alig vertek gyökeret a földben — ha az Örökkévaló rájuk fúj: máris elfonnyadnak, kiszáradnak, s a vihar felkapja őket, mint polyvát a szél!

25. „Kihez akartok hasonlítani engem? Kivel mértek össze?” — kérdezi a Szent.

26. Nézzetek föl a magasba, tekintsétek a csillagokat! Ki teremtette azokat? Ki teremtette az égi seregeket? Bizony, ő néven szólítja valamennyit! Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt egy sem hiányzik!

27. Miért mondod hát Jákób népe, hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete: „Nem látja az Örökkévaló a sorsomat, túl messze van, hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”

28. Hát nem tudod, nem hallottad soha, hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló, aki teremtette az egész földet, figyelmével mindenkit követ, s nem fárad el soha! Bölcsessége kifürkészhetetlen!

29. Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza.

30. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.

31. De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.