Ésaiás 46 EFO

1. Bél összeroskad, Nebó ledől, szobraikat teherhordó állatokra rakják. Bálványok voltak, de már csak rakomány a kimerült állatok hátán.

2. Bizony összeroskadnak, ledőlnek mind a bálványistenek, még saját magukat sem tudják megmenteni, mind fogságba hurcolják őket!

3. Ezt mondja az Örökkévaló: „Figyelj rám, Jákób népe! Hallgass rám, Izráel maradéka, akiket születésetektől fogva hordozok, anyátok méhétől viselek!

4. Én vittelek, mikor születtél, és hordozlak, mikor megőszülsz. Én teremtettelek és visellek, hordozlak és megmentelek.

5. Kihez hasonlítotok engem? Kivel akartok egyenlővé tenni? Kivel mértek össze? Kit akartok mellém állítani? Talán a bálványokat?

6. Hiszen aki ilyet akar készíttetni magának, ötvös mestertől rendeli meg, kiszámolja erszényéből az aranyat, leméri az ezüstöt a mérlegen, hogy a mester istent készítsen neki, bálványt, amely előtt leborulva imádkozik.

7. A bálványt vállukon hordozzák tisztelőik, majd leteszik — s az ott is marad. Még mozdulni is képtelen! Ha segítségért kiáltasz hozzá, nem válaszol, nem segít, szorult helyzetedből meg nem szabadít.

8. Gondoljátok csak végig ezeket, és szégyenkezzetek! Emlékezzetek, ti hűtlenek!

9. Emlékezzetek csak a régi időkre, értsétek meg, hogy én vagyok az Isten, nincs más Isten kívülem! Nincs senki hozzám hasonló,

10. aki már kezdetben kijelenti a véget, ősidőktől fogva megmutatja amik még meg sem történtek. Tervem nem vall kudarcot soha, s amit akarok, azt véghez is viszem!

11. Előhívom keletről a sast, messze földről a férfit, aki megvalósítja terveim. Igen, amit mondtam, meg is teszem. Amit tervezek, véghez is viszem.

12. Figyeljetek rám, ti keményszívűek, akik távol vagytok attól, hogy a helyes úton járjatok!

13. Közel hozom a győzelmet, már nincs is messze! Szabadításom nem várat soká magára. Szabadulást hozok Sionnak, csodálatos dolgokat teszek Izráelért.”