Ésaiás 47 EFO

1. „Szállj le trónodról, ülj a porba, Babilon szűz leánya! Ülj a puszta földre, káldeusok leánya! Nincs többé trónusod, nem leszel többé kényeztetett úrnő!

2. Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet, mint a rabszolgalányok! Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel, emeld fel szoknyád, mikor a folyók gázlóin átkelsz!

3. Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged, s mindenki előtt megszégyenülsz! Megfizetek neked minden gonoszságodért, s nem kímélek senkit közületek!”

4. Ezt mondja Megváltónk, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:

5. „Némulj el, és ülj le a sötétben, káldeusok leánya, többé nem leszel birodalmak királynője!

6. Megharagudtam népemre, elfordultam örökségemtől, és kezedbe adtam őket. Te pedig kegyetlenül büntetted népemet, az öregekre is súlyos terhet raktál!

7. Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!« Nem törődtél hát velük, nem gondoltad meg, mi lesz ennek a vége!

8. Hozzászoktál a jóléthez, elbíztad magad. Azt gondoltad: »Én vagyok, és nincs senki más! Nem leszek soha özvegy, sem gyermektelen!«

9. Hát tudd meg, hogy mindkettő egy napon szakad rád hirtelen: özveggyé leszel, és elveszted gyermekeidet! Bizony, utolér mindez, hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd, egyik sem segít rajtad!

10. Hiába bíztál gonoszságodban, hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!« Bölcsességed és tudásod becsapott téged, mikor azt mondtad: »Én vagyok, rajtam kívül nincs más!«

11. Baj és veszedelem zúdul rád, de nem tudod honnan és mikor. Utolér a csapás, és nem tudod kivédeni. Hirtelen tör rád a pusztulás, s nem tudod eltéríteni.

12. Hát állj elő nagy varázstudományoddal! Vedd elő számtalan varázsigéd, melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél! Lássuk, mire mész velük? Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!

13. Hiszen tanácsadóid annyian vannak, mint égen a csillag! Talán meguntad őket és bölcsességüket? Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak: az asztrológusok, meg a csillagok ismerői, és a jövendőmondók, akik újhold napján jósolnak neked!

14. Bizony, mint a polyva, úgy megégnek a tűzben! Nagy bölcsességükkel magukat sem menthetik meg a tűzből! Mert ez a tűz nem a kályha parazsa, nem a tűzhely barátságos melege!

15. Így jársz majd varázslóiddal, akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél. Menekülnek, ki merre lát, s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”