Ésaiás 5 EFO

1. Most figyeljetek rám! Istenemnek éneklek, akit szeretek! Szerelmes ének ez szőlőjéről, szőlője iránti szeretetéről! Szeretett barátomnak szőlőskertje volt egy termékeny domboldalon.

2. Gondosan művelte, kövektől megtisztította, nemes fajtát telepített, közepére őrtornyot emelt, és szőlőprést épített. Bizakodva várta a jó termést, de lám, a tőkék csak vadszőlőt teremtek!

3. „Most hát Jeruzsálem lakosai, és ti, júdai férfiak, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!

4. Mit kellett volna még tennem, mit nem tettem meg szőlőmért? Vártam, hogy édes szőlőt szüreteljek róla, miért termett hát keserű fürtöket?

5. Most hát figyeljetek! Tudjátok meg, mit teszek szőlőmmel: kerítését lerombolom, hadd legeljék az állatok, kőfalát ledöntöm, hadd tapossák az idegenek.

6. Parlagon hagyom, hadd verjék fel a gyomok! Nem gondozom, nem kapálom, nem metszem, nem ápolom! Teremjen hát bogáncsot és töviseket! Parancsolok a felhőknek, hogy esőt rá ne adjanak.”

7. Látjátok, az Örökkévaló, a Seregek Ura szőlőskertje Izráel egész népe! Gyönyörűséges ültetvénye: Júda férfiai! Jogosságot várt tőlük az Örökkévaló, de ők ártatlanokat gyilkoltak. Igazságosságot várt, de jajkiáltást hallott!

8. Jaj nektek, akik vagyont harácsoltok, és rakásra gyűjtitek a házakat, földeket, amíg másnak egy morzsa sem marad! Végül majd az egész országot bezsebelitek?

9. Hallottam, amint az Örökkévaló, a Seregek Ura megesküdött: „Romba dőlnek ezek a házak, mind elhagyottá lesznek, még a paloták is lakatlanul állnak,

10. a négyhektáros szőlőskert csak egy korsó bort terem, aratáskor a búza csak a vetőmag tizedét adja vissza.”

11. Ti, akik reggeltől estig csak a részegséget keresitek, s késő éjjelig borgőzös fejjel mulattok!

12. Lakomáitokon lantok, hárfák, dobok, fuvolák és bor mellett dőzsöltök, de amit az Örökkévaló tesz, azzal nem törődtök, kezének munkáit észre sem veszitek!

13. Mivel népem nem ismeri az Örökkévalót, fogságba hurcolják őket ellenségeik, előkelő vezetőiket az éhség, tömegeiket a szomjúság öli meg.

14. Kitátja száját a Seol, elnyeli őket a sír, melynek étvágya csillapíthatatlan. Alászáll az alvilágba előkelő és közember, lehullik a jeruzsálemi lakomázók zajongó sokasága.

15. Porig aláznak akkor minden embert, gazdag és szegény a földre görnyed, még a büszke tekintetű is kénytelen lesütni a szemét

16. az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt, amikor ő ítélkezik. Isten, aki Szent, igazságosan ítél. Bizony, még az ítéletben is szentnek bizonyul!

17. Az elhurcoltak helyén bárányok legelnek, a gazdagok romos házaiban idegenek tanyáznak.

18. Nézzétek azokat, akik semmittevéssel töltik napjaikat, s úgy vonszolják maguk után bűneiket és vétkeiket, mint kötélen a megrakott kocsit!

19. Akik gúnyolódva mondják: „Lássuk hamar, megteszi-e Isten, amit mondasz! Ám tegye meg, Izráel Szentje siessen vele! Jöjjön mielőbb, hadd lássuk, mi lesz belőle!”

20. Nézzétek azokat, akik jónak mondják a gonoszt, és gonosznak a jót, sötétségnek tartják a világosságot, és világosnak a sötétet, keserűnek állítják az édeset, és édesnek a keserűt!

21. Nézzétek azokat, akik bölcsnek képzelik magukat, és azt hiszik, hogy nagyon okosak!

22. Nézzétek azokat, akik hősök a borivásban, és nagy vitézek az ivócimborák között!

23. Akik, ha lefizetik őket, igazolják a gonosztevőt, és hamisan tanúskodnak az igazak ellen.

24. Emiatt úgy pusztulnak el, mint tarló a lángban, mint polyva a tűzben. Gyökerük elrothad, viráguk elszárad, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura tanítását elutasították, Izráel Szentjének szavait semmibe vették.

25. Emiatt zúdul az Örökkévaló haragja a népére: oly súlyos csapásokkal bünteti meg őket, hogy még a hegyek is beleremegnek. Mindenfelé halottak hevernek temetetlen, mint szemét az utcán! De haragja még nem csendesül le, karja még felemelve marad!

26. Az Örökkévaló zászlót emel a távoli nemzeteknek, jelt ad a messze lakó népeknek, s lám, már sietve jönnek is!

27. Nincs köztük egy sem fáradt, vagy gyenge, egyik sem álmos, nem alszik. Mind készül a harcra, övét megszorítja, saruszíját igazítja,

28. íját felvonja, próbálva feszíti, éles nyilakat vesz kezébe. Lovaik patája, mint a kovakő, harci szekereik kereke forgószél.

29. Seregük zaja rémítő, mint az oroszlán-ordítás. Zsákmányt ejtenek, mint a fiatal oroszlán, megragadják, elhurcolják, nincs, aki tőlük visszaszerezze.

30. Azon a napon seregük úgy morog, mint prédáját szaggató oroszlán. Táboruk hangja, mint a tenger morajlása. Ha országodra nézel, csak sűrű sötétséget látsz, minden világosságodat haragos felhők nyelik el.