Ésaiás 50 EFO

1. Ezt mondja az Örökkévaló: „Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam őt? Kinek voltam én adósa, hogy törlesztésül titeket eladtalak volna? Bizony, bűneitek miatt adtak el titeket, és vétkeitek miatt taszították el anyátokat!

2. Mikor hazajöttem, mint apa a családjához, hol voltatok? Mikor szólítottalak titeket, miért nem válaszolt senki? Talán oly rövid a kezem, hogy nem tudlak megszabadítani? Vajon nincs elég erőm, titeket megmenteni? Hiszen egy szavamra kiszárad a tenger, s a folyók helye sivataggá változik! Elpusztulnak bennük a halak, és tetemük megbüdösödik.

3. Ha szólok, az ég sötétbe borul, gyászruhát borítok rá egyetlen szavammal.”

4. Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni, hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat. Fölkelt reggelente, mint tanítványát, kora hajnalban fölébreszt, hogy figyeljek rá.

5. Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet, én pedig hallgattam rá, és engedelmeskedtem. Nem fordultam vissza soha.

6. Kiszolgáltattam magam azoknak, akik megvertek, ellenkezés nélkül tűrtem, hogy szakállam tépjék, nem bújtam el gyalázkodásuk és köpködésük elől.

7. De nem maradok szégyenben, mert az Örökkévaló Isten megsegít engem. Sziklaszilárdan eltökéltem magam, mert tudom, hogy benne nem csalódom.

8. Hiszen ő közel van hozzám, és igazol engem! Ugyan ki fog perbe szállni ellenem? Álljon elő, ha mer, hadd lássam, ki az? Lépjen hozzám ellenfelem!

9. Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem, kicsoda ítélhet el engem? Mint molyrágta ócska ruha, úgy jár ellenfelem: szétmállik és megsemmisül.

10. Ki az közületek, aki féli és tiszteli az Örökkévalót? Hallgasson hát az ő szolgájának szavára, és engedelmeskedjen neki! Ha ösvényetek sötét, és nincs világosságotok, bízzatok az Örökkévalóban, és támaszkodjatok Istenetekre!

11. De ti, akik tüzet szítotok, és tüzes nyilakkal fegyverkeztek föl, hogy másokat megrontsatok, magatok kerültök a lángok közé, megéget benneteket a tűz, amelyet gyújtottatok! Kezemből ér ez utol titeket, s kínok között kell hevernetek.