Ésaiás 51 EFO

1. „Figyeljetek rám, akik kívánjátok az igazságosságot, akik az Örökkévalót keresitek!

2. Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra, a sziklára, amelyből kihasítottak titeket! Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott, a kőfejtőre, melyből származtatok! Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam, és utódait megszaporítottam.

3. Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont, romjaiból újra felépíti, elpusztult földjét olyanná teszi, mint az Éden, kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz, öröm szava hangzik ott, dicséret és hálaének hallatszik benne.”

4. „Figyelj rám, népem! Nemzetem hallgass rám! Mert tanítás származik tőlem, igazságos ítéletem megvilágosítja a nemzeteket.

5. Hamar eljön igazságom, már úton van szabadításom, és karjaim népeket ítélnek. Reménykedve várnak engem a szigetek és a távoli partok lakói, s karom erejében bíznak.

6. Tekintsetek fel az égre, nézzetek a földre körös-körül! Mindezek elmúlnak: az ég eltűnik, mint a füst, a föld pedig szertefoszlik, mint kopott ruha, lakói meghalnak és elenyésznek. De szabadításom örökre érvényes, és igazságosságom soha nem változik.”

7. „Figyeljetek rám, akik ismeritek az igazságosságot! Hallgass rám, te nép, aki Törvényem szívedbe zártad! Ne féljetek azoktól, akik gyaláznak titeket! Ne essetek kétségbe szidalmaik miatt!

8. Mert úgy pusztulnak el, mint a molyrágta ruha. Végük lesz, mint a gyapjúnak, melyet férgek rágnak szét.”

9. Ébredj föl, ébredj föl, Örökkévaló karja! Mutasd meg erődet, mint a régi időkben, az ősi nemzedékek napjaiban! Hiszen Ráháb fejét karod ereje hasította ketté, a tengeri szörnyet te döfted keresztül!

10. Te szárítottad ki a tenger mély vizét, te készítettél utat a tenger fenekén, hogy megváltottaid átkeljenek rajta!

11. Így jönnek majd az Örökkévaló megváltottai, ujjongó énekkel térnek vissza Sionra, fejüket örök öröm koszorúzza. Vidámság és öröm lesz a részük, messze tűnik a bánat és fájdalom.

12. „Én magam vigasztallak meg titeket! — ezt mondja az Örökkévaló. — Hogyan félhetsz hát halandótól, vagy bárki ember fiától, aki mulandó, mint a fű?

13. Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről, aki az eget kiterjesztette, és a földet megalapozta? Miért rettegsz hát folyton a haragvó elnyomótól, aki el akar pusztítani? De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?

14. Hamarosan megszabadul a fogoly, nem hal meg a börtönben, és kenyere sem fogy el,

15. mert én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki felkavarja a tengert, hogy zúgjanak hullámai. Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.

16. Én adtam szádba saját szavaimat, és kezem árnyékával takartalak be, hogy új eget alkossak, és a földet újra alapozzam, és azt mondjam Sionnak: »Az én népem vagy!«”

17. Ébredj föl! Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem, aki az Örökkévaló haragját elszenvedted, elvetted kezéből poharát, és kiittad! Bizony, ki kellett innod a büntetés öblös kelyhét, amelytől tántorogsz.

18. Fiúkat szültél, de egy sem akadt köztük, aki vezetett volna. Felnevelted őket, de egy sem fogta meg a kezed.

19. Kétszeres csapás ért, mégsem szánt meg senki. Pusztítás és rombolás tört rád, éhínség és fegyver ért utol, de ki vigasztal téged?

20. Ájultan hevertek fiaid az utcákon szerteszét, mint hálóba gabalyodott vadak, tehetetlenül. Megrészegedtek az Örökkévaló haragjától, beteltek büntetésével.

21. Halld meg hát, Jeruzsálem, te megalázott! Figyelj rám, aki megrészegedtél, de nem a bortól!

22. Ezt üzeni neked Urad, az Örökkévaló, és Istened, aki felkarolja népe ügyét: „Nézd, kivettem kezedből a poharat, amely megrészegített! Nem kell többet innod haragom öblös kelyhéből, elég már ennyi!

23. De kínzóid kezébe adom, hogy ők igyák meg. Azok, akik ezt mondták neked: »Feküdj csak a földre, hadd tapossunk rajtad!« Te pedig eltűrted, hogy a földre tapossanak. Úgy tiporták hátadat, mint járókelő az utat.”