Ésaiás 57 EFO

1. Sorra mennek el az igazak, de senki sem törődik vele. Az istenfélőket egybegyűjtik, de senki sem érti miért. Az igazakat, bizony, elviszik, mielőtt a veszedelem megérkezik.

2. De eljön a békesség ideje is. Akik addig egyenes úton jártak, háborítatlanul pihennek nyugvóhelyükön.

3. „Ti pedig jöjjetek csak ide, boszorkányfajzatok, prostituáltak és paráznák fiai!

4. Kiből űztetek gúnyt? Ki ellen szóltatok? Kire öltöttétek ki nyelveteket? Hiszen ti mind hűtlenségből származtok, hamisság gyermekei vagytok!

5. Hiszen minden vágyatok, hogy a zöldellő fák alatt bálványokat imádjatok! Megölitek a csecsemőket, hogy bálványoknak áldozzátok fel őket a völgyekben és a sziklák hasadékaiban!

6. Patakok sima kövein áldoztok, étel- és italáldozattal tisztelitek bálványaitokat. Hát legyen minden örökségetek az a kő! Akit imádtatok, az legyen örökrészetek! Tűrjem mindezt csendben, és nyugodjak bele?

7. Magas hegyeken vetettél ágyat, s ott paráználkodtál bálványaiddal, oda mentél fel, hogy áldozz nekik!

8. Ajtód mögé állítottad szobraikat, varázsjeleiket ajtófélfádra szögezted. Elhagytál engem, hozzájuk szegődtél, paráználkodtál, és szövetséget kötöttél velük, mert szeretted ágyukat és jeleiket!

9. Illatos kenőcsökkel kented meg magad, és Molokhoz mentél olajoddal. Messze földre is követeket küldtél, egészen a Seolig aljasodtál!

10. Belefáradtál a sok mesterkedésbe, mégsem ismerted be, hogy haszontalan. Új erőre kaptál, és nem lettél beteg.

11. Kitől féltél? Kitől rettegtél, hogy engem elhagytál? Miért hazudtál? Miért nem emlékeztél rám? Miért nem vetted szívedre? Régóta hallgattam, ezért nem tiszteltél?

12. De most megmutatom neked, mit ér igazságod, és mit érnek tetteid! Nem segítenek rajtad, nem érnek semmit!

13. Amikor majd segítségért kiáltasz, mentsen meg téged bálványaid serege! Bizony, nem érnek semmit, mert a szél hordja szét őket, még egy gyenge lehelet is elfújja mindet! De aki bennem bízik, birtokul kapja a földet, örökségül kapja szent hegyemet.”

14. „Készítsétek az utat, készítsétek és egyengessétek! Hordjátok el népem útjából az akadályokat!”

15. Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges, aki az örökkévalóságban lakik, s kinek neve szent: „Magasságban és szentségben lakom, de az alázatos és megtört szívűvel is, hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem, s az összetörtek szívét életre keltsem.

16. Nem haragszom örökké, és nem perelek vég nélkül, mert az emberek szellme reményét vesztve elcsüggedne.

17. Kapzsisága miatt haragudtam meg rá, és megbüntettem érte. Haragomban arcom eltakartam előle, ő pedig elfordult tőlem, és a maga útján járt.

18. Láttam, hogy saját feje után megy, mégis meggyógyítom, és vezetem őt! Sőt, megvigasztalom őt is, meg azokat is, akik romlásán búsultak.

19. Még azt is megteszem, hogy hálát adjon mindezért! Békesség, békesség azoknak, akik távol vannak, és azoknak is, akik közel — mondja az Örökkévaló —, én meggyógyítom őt!”

20. De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok: iszapot és sarat hánynak ki, szennyes habokat tajtékoznak. Nyughatatlanok!

21. „Nincs békesség az istenteleneknek!” — ezt mondja Istenem.