Ésaiás 58 EFO

1. „Kiálts, jó hangosan! Emeld föl hangodat, mint a trombita, ne félj! Mondd meg népemnek, miben vétkeztek, Jákób népének mutasd meg bűneiket!

2. Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem, hogy megértsék útjaimat! Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él, és Istenének parancsait tiszteli? Igazságos döntéseket kérnek tőlem, és Isten közelségére vágyakoznak!

3. Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk, ha nem veszed észre? Miért gyötörjük magunkat, ha nem törődsz vele?« De én ezt felelem: Nézzétek! Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek, és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!

4. Még a böjt idején is veszekedtek és vitatkoztok, gonosz indulattal támadtok egymásra, majd ölre mentek! Nem úgy böjtöltök, hogy könyörgésetek hangja följusson a magasba!

5. Azt hiszitek, ez az a böjt, amelyet én szeretek? Az a böjt, hogy az ember éhezéssel gyötri magát? Hogy fejét lehajtja, mint a káka, zsákruhába öltözik, és hamuban térdel? Ezt nevezitek ti böjtnek, az Örökkévaló kedves napjának?

6. Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek, nem ilyen! Nyissátok ki a gonoszság bilincseit! Engedjétek szabadon az elnyomottakat, oldozzátok le igájuk köteleit! Törjetek össze minden igát!

7. Kenyered oszd meg az éhezővel, otthonodat a hajléktalan szegénnyel, ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl, és testvéred elől ne zárkózz el!

8. Akkor felvirrad világosságod, mint a hajnal fénye, betegségedből hamar felépülsz, és egészséged helyreáll, az Igazságos megy előtted, mint elővéd, az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.

9. Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót, ő meghallja, és válaszol neked. Mikor hozzá kiáltasz, azt mondja: »Itt vagyok!« Ha egymást le nem igázzátok, ha másokra ujjal nem mutogatsz, ha beszéddel sem támadsz senkire,

10. ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván, hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele, akkor felragyog világosságod a sötétben is, még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.

11. Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen, még kietlen, száraz földön is mindennel ellát. Csontjaidat megerősíti, s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad.

12. Fiaid felépítik az ősi romokat, és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat. Így fognak nevezni: »Romos várfalak felépítője, utak megújítója, városok újjáépítője.«

13. Ha szombat ünnepén nem indulsz útra, és szent napomon nem jársz kívánságod után, hanem örömöd leled a szombati nyugalomban, az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod, és őt tiszteled azzal, hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol, nem a kívánságaidat követed, s nem beszélsz hiábavalóságot,

14. akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban, járatlak a föld magaslatain, és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!” — az Örökkévaló szája mondja ezt.