Jeremiás 10 EFO
1. Halljátok az Örökkévaló üzenetét, Izráel népe!
2. Ezt mondja az Örökkévaló: „Ne kövessétek a nemzetek szokásait, se ne féljetek az égi jelektől, amelyektől ők félnek!
3. Hiszen a nemzetek vallásos szokásai nem érnek semmit! Bálványuk csak egy fadarab, melyet az erdőben vágtak, baltával faragtak,
4. arannyal-ezüsttel cifráztak, szögekkel erősítettek, hogy el ne mozduljon.
5. Olyan, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszél, s hordozni kell, mert járni sem tud. Ne féljetek tőlük, mert sem jót, sem rosszat nem tudnak tenni: tehetetlenek!”
6. Nincs senki hozzád hasonló, Örökkévaló! Nagy vagy, és nagy a hatalmad, neved is erős és hatalmas!
7. Ki ne félne téged, Nemzetek Királya? Téged illet a tisztelet, nincs hozzád hasonló a nemzetek bölcsei között, sehol a királyságokban!
8. Ostobák ők mindannyian, és bolondok, hogy imádják a tehetetlen bálványokat. Hiszen azok csak faragott fadarabok,
9. Társisból való ezüsttel borítva, ufázi arannyal cifrázva — ötvösök, ácsok keze munkája —, felöltöztetve kék és bíbor ruhákba, takácsok vásznaiba!
10. De az Örökkévaló valóban Isten, élő igaz Isten, örökké uralkodó Király. Haragjától reszket az egész föld, felindulását nem viselhetik el a nemzetek.
(Jer 51:15–19)11. Mondjátok meg hát nekik: „Az úgynevezett istenek, akik nem teremtették az eget és a földet, kipusztulnak a földről, és kivesznek az ég alól!”#10:11 Ez a vers arám nyelven (Lásd a Szójegyzékben) szerepel a héber kéziratokban.
12. Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével, alkotta a lakható világot bölcsességével, kiterjesztette az eget értelmével.
13. Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen, pára száll föl a földről, villámok cikáznak, zápor zuhog, szélvihart hív elő raktáraiból.
14. Akik bálványokban bíznak, mind ostobák! Megszégyenülnek az aranyművesek, mert kezük munkája tehetetlen, csak öntött fém az, nincs benne lehelet,
15. nem jó semmire, hitvány és hamis. Elpusztul minden bálvány, mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.
Közeleg a száműzetés!16. De nem ilyen Jákób Istene! Ő teremtette a mindenséget, s Izráel népét magának választotta örökségül. Örökkévaló, Seregek Ura — ez az ő neve!
17. Szedjétek össze holmitokat, vegyétek vállaitokra batyutokat, ti, akik az ostromlott városokban éltek!
18. Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Most messzire hajítom parittyámból e föld lakosait, és szenvedést hozok rájuk, hogy tanuljanak belőle!”
19. Jaj nekem, hogy összetörtem! Súlyos a sebem, gyógyíthatatlan, de ez a büntetésem, el kell viselnem!
20. Sátramat összedöntötték, köteleit elvagdalták, gyermekeim elmentek, többé nem látom őket! Nincs, aki felállítsa hajlékomat, újra kifeszítse sátramat.
21. Ostobák voltak a pásztorok, mert nem keresték az Örökkévaló tanácsát, ezért vallottak kudarcot, s egész nyájuk szétszóródott.
22. Halljátok a zúgást? Figyeljétek, hogy erősödik! Észak felől támad, arról közeledik. Bizony, elpusztítja az áradat Júda városait, sakálok tanyája lesz belőlük!
23. Ó, Örökkévaló, tudom, hogy az ember nem ura sorsának, halandó nem irányíthatja a saját lépteit!
24. Fenyíts meg, Örökkévaló, de igaz mértékkel, ne haragodban, nehogy egészen megsemmisíts!
25. Izzó haragod tüzét öntsd az idegen nemzetekre, akik nem ismernek, s nem tisztelnek téged, mert ők pusztították el Jákób népét, lerombolták lakóhelyét, egészen megemésztették.