Jeremiás 11 EFO

1. Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:

2. „Figyelj arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és mondd el Jeruzsálem polgárainak és Júda többi lakóinak!

3. Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Átkozott legyen, aki nem tartja meg a Szövetséget,

4. amelyet akkor parancsoltam őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a »vasolvasztó kohóból«. Azt mondtam nekik: Hallgassatok rám, tegyétek meg, amit mondok nektek, és engedelmeskedjetek parancsaimnak, hogy népemmé legyetek, én pedig Istenetekké legyek.

5. Azért mondtam ezt, hogy beteljesítsem az őseiteknek esküvel adott ígéretemet: hogy nekik adjom a tejjel-mézzel folyó földet — azt, amelyen ma laktok.” Én pedig azt válaszoltam: Ámen, Örökkévaló!

6. Az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Hirdesd ki ezt az üzenetet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Engedelmesen figyeljetek arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és éljetek aszerint!

7. Mert attól a naptól fogva, amelyen kihoztam őseiteket Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra figyelmeztettem őseiteket, és most titeket is, hogy hallgassatok rám, és engedelmeskedjetek! Idejében figyelmeztettem őket,

8. de nem hallgattak rám, s nem akartak engedelmeskedni. Inkább gonosz szívük kívánságait követték. Emiatt beteljesítettem rajtuk e Szövetség igéit, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy teljesítsék azokat, de nem tartották meg.”

9. Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Júda népe és Jeruzsálem lakossága titokban összefogott ellenem.

10. Megint ugyanazokat a bűnöket követik el, mint őseik, akik nem akartak rám hallgatni. Újra más isteneket imádnak, s azokat követik. Bizony, Izráel és Júda népe egyaránt megtörte a Szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.

11. Emiatt olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek — mondja az Örökkévaló. — Ha kiáltanak is hozzám segítségért, nem fogom meghallgatni.

12. Akkor majd Júda városai és Jeruzsálem lakói nagy nyomorúságukban azokhoz az istenekhez kiáltanak segítségért, akiknek tömjénfüsttel áldoztak, de azok egyáltalán nem segítenek rajtuk.

13. Hiszen annyi istenetek van, ahány város Júdában, és annyi oltárotok az utálatos bálványaitoknak és Baálnak, ahány utca van Jeruzsálemben!

14. Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert úgysem hallgatom meg segélykiáltásukat, amikor majd bajba kerülnek!”

15. „A nép, amelyet szeretek, gonoszságokat követett el. Mi keresnivalójuk van hát házamban? Azt képzelik, fogadalmakkal és áldozatokkal elkerülhetik a büntetést, s majd örülhetnek gonoszságaikban?”

16. Egykor az Örökkévaló szép termetű, jó gyümölcsű, zöldellő olajfának nevezett téged! De most, nagy vihar mennydörgésénél tűzbe borítja koronádat, és letördeli ágaidat!#11:15–16 Ez a két vers az eredeti héber szövegben nehezen olvasható és értelmezhető.

17. Az Örökkévaló, a Seregek Ura ültetett el téged, s ő mondott ítéletet fölötted a sok gonoszság miatt, amelyeket Izráel és Júda népe elkövetett. Bizony megharagították az Örökkévalót, mert Baálnak áldoztak!

18. Az Örökkévaló mutatta meg nekem, így tudtam meg, hogy mit terveznek Anatótban ellenem.

19. Olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet a vágóhídra visznek. Nem sejtettem, hogy gonosz terveket szőnek ellenem: „Vágjuk ki ezt a fát gyümölcsével együtt! Vágjuk ki az élők közül, még a nevét se emlegessék többé!”

20. Akkor ezt mondtam az Örökkévalónak: Örökkévaló, Seregek Ura, aki igazságosan ítélsz, megvizsgálod a szíveket és gondolatokat, hozzád fordulok panaszommal, állj bosszút rajtuk, kérlek!

21. Anatót lakói az életemre törtek: azt mondták, hogy ne prófétáljak az Örökkévaló nevében, különben saját kezükkel ölnek meg.

22. Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ezt mondta nekem: „Megbüntetem őket! Az ifjakat fegyver öli meg, a gyerekek pedig éhen halnak.

23. Senki sem marad életben közülük, mert veszedelmet hozok Anatót lakóira, amikor eljön megbüntetésük ideje.”