Jeremiás 12 EFO

1. Örökkévaló, te igazságos vagy, s mikor perelek veled, mindig neked van igazad, mégis, hadd panaszkodjak neked! Miért boldogulnak az istentelenek? Miért virágoznak a csalók?

2. Hiszen te ültetted el őket, azért vertek gyökeret, növekednek, és gyümölcsöt teremnek. Folyton téged emlegetnek, pedig szívük távol van tőled.

3. Te jól ismersz, Örökkévaló, látod minden lépésemet, megvizsgáltad szívemet, hűségemet! Válaszd külön ezeket az istenteleneket, mint a levágásra szánt juhokat! Készítsd őket a megöletés napjára!

4. Meddig kell még a földnek gyászolnia miattuk? Miért kell a legelők füvének kiszáradnia gonoszságukért? Miattuk pusztulnak még a vadak és a madarak is, mert ők azt mondják: „Isten nem látja, mi lesz velünk!”

5. „Jeremiás, ha belefáradsz, mikor gyalogosokkal futsz, hogyan fogsz akkor a lovasokkal versenyezni? Ha a sík mezőn is elesel, mit teszel majd a Jordán melletti sűrű bozótban?

6. Hiszen a saját rokonságod és testvéreid is ellened beszélnek, tele torokkal rosszat kiabálnak. Ne higgy nekik, még ha kedvesen is szólnak!”

7. „Elhagytam házamat, magára hagytam birtokomat, lelkem örömét, választott népemet ellensége kezébe adtam!

8. Népem ellenem fordult, vadul ordít rám, mint a bozótból támadó oroszlán, ezért én is elfordultam tőle.

9. Olyanná lett népem, mint az elhullott préda a pusztában, keselyűk s hiénák gyülekeznek körülötte. Gyertek mind, mezei vadak, szaggassátok, egyétek!

10. Drága szőlőskertemet sok pásztor taposta, kedves birtokomat kegyetlenül pusztította, gyönyörű kertemet kietlen pusztává tette.

11. Feldúlták, tönkretették, s most gyászol az egész föld. Bizony, elpusztult az ország, nincs, aki gondját viselné.

12. A pusztában minden kopár hegytetőre pusztítók jöttek, mert az Örökkévaló fegyvere gyilkol az országban mindenütt. Senki sincs biztonságban.

13. Búzát vetettek, de tövist aratnak, sokat fáradoznak, mégsem boldogulnak, aratáskor keservesen csalódnak, az Örökkévaló izzó haragja miatt.”

14. Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel gonosz szomszédai kezet vetettek arra, amit népemnek adtam örökségül. Emiatt gyökerestül kitépem ezeket a népeket földjükből, és Júda népét is kigyomlálom közülük.

15. De miután kitépem őket, ismét könyörülök rajtuk, és újra visszaviszem őket a saját földjükre: mindegyiket a maga örökségébe.

16. Azután pedig megtanulják népemtől, hogyan esküdjenek nevemre: »Az élő Istenre esküszöm«, és megtanulják, hogyan éljenek tetszésem szerint. Igen, ahogy egykor rosszra tanították népemet, hogy Baálra esküdjenek, úgy tanítja népem őket a jóra.

17. Azt a nemzetet pedig, amely mégsem akarja követni népemet, végérvényesen kiirtom és elpusztítom — mondja az Örökkévaló.”