Jeremiás 14 EFO
1. Az Örökkévaló ezt mondta Jeremiásnak az aszályról:
2. „Gyászba borul Júda, szenvednek városai, gyászruhában a földre ülnek lakói, Jeruzsálem segélykiáltása felszáll az égre.
3. A város fejedelmei hiába küldik vízért szolgáikat, üres vödrökkel térnek azok vissza, cseppnyi víz sem maradt már a ciszternákban. Mind csalódott, tanácstalan, szégyenében fejét betakarja.
4. A földműves eső híján nem készül a vetéshez,#14:4 nem… vetéshez Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. csüggedten ül, s szégyenében fejét betakarja.
5. Még a szarvasünő is elhagyja borját, ha megellik, mert nincs fű a mezőn.
6. A vadszamarak a hegytetőn esőre várnak, a szelet szimatolják, mint a sakálok, az éhségtől már alig látnak.”
7. Bűneink ellenünk tanúskodnak, elismerjük vétkeinket, bizony vétkeztünk ellened, Örökkévaló! Mégis kérünk, nagy nevedért bánj velünk kegyelmesen!
8. Te vagy Izráel egyedüli reménye, szabadítója a nyomorúság idején! Miért bánsz velünk úgy, mint egy jövevény, mint átutazó idegen, aki csak egy éjjelre tér be hozzánk?
9. Miért lettél olyan, mint aki tehetetlen, mint a harcos, aki nem tud megmenteni minket? De te mégis velünk vagy, Örökkévaló! Nevedet viseljük, ne fordulj el tőlünk!
10. Ezt mondja az Örökkévaló erről a népről: „Mennyire szeretnek ide-oda futkosni, tőlem elfordulni! Nem tudnak lábuknak parancsolni. Ezért már nem kedveli őket az Örökkévaló, hanem számon kéri rajtuk bűneiket, megbünteti vétkeiket!”
11. Nekem pedig azt mondta az Örökkévaló: „Most már ne könyörögj nekem ezért a népért!
12. Ha böjtölnek is, nem hallgatom meg kiáltásukat, ha áldoznak is nekem, nem fogadom el tőlük, hanem elpusztítom őket, fegyver, éhínség és járványok által.”
13. Jaj, Örökkévaló Úr Isten — kiáltottam hozzá —, lásd meg, hogy a próféták egészen mást mondanak Júda népének! Azt hirdetik a te nevedben: „Ne féljetek, fegyvert nem láttok, éhség sem lesz, hanem békességet és biztonságot adok nektek!”
14. „Ezek a próféták hazudnak, amikor az én nevemben prófétálnak — válaszolta az Örökkévaló —, mert nem szóltam hozzájuk, nem bíztam meg, és nem küldtem őket, hogy prófétáljanak. Hazugságot »prófétálnak«, mert azt állítják, hogy tőlem kapták, de ez nem igaz. Varázslás által próbálják a jövőt megtudni, de ez hiábavaló próbálkozás, vagy egyszerűen a saját hazugságaikat »prófétálják«.
15. Ezért azt mondom ezekről a hamis prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig nem küldtem őket! Azt mondják, hogy nem jön ellenség fegyvere, sem éhínség az országra. Én pedig azt mondom, hogy ezeket a hamis prófétákat bizony éhség és fegyver fogja elpusztítani!
16. De ugyanúgy pusztulnak el azok is, akiknek ők prófétáltak! Igen, Jeruzsálem lakosainak a holttestei szanaszét hevernek majd az utcákon, mert az éhínség és a fegyver végez velük. Senki nem lesz, aki eltemesse őket: ott hevernek majd a férfiak, feleségeik, fiaik és leányaik is, mindannyian! Így zúdítom rájuk gonoszságuk büntetését.”
17. „Te pedig, Jeremiás, ezt mondd nekik: Éjjel-nappal siratom népemet, folyton hullanak könnyeim szűz leányomért, mert szörnyű pusztítás szakadt rá, súlyos csapások érték őt!
18. Ha a mezőre megyek, harcban elesettek hevernek mindenütt, ha a városba, ott a lakosok éhségtől haldoklanak, a papok és próféták nem értenek semmit, úgy bolyonganak a földön.”
19. Ó Uram, hát végleg elvetetted Júda népét? Egészen megutáltad Siont? Miért vertél meg bennünket úgy, hogy számunkra már nincs gyógyulás? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, gyógyulásra vágytunk, de mindenütt csak rémület és rettegés!
20. Elismerjük gonosz tetteinket, és őseink bűneit, bizony vétkeztünk ellened mindannyian!
21. Nevedért ne vesd meg, ne engedd meggyalázni dicsőséged trónját! Emlékezz meg szövetségedről, és ne bontsd fel azt!
22. Vajon adnak-e esőt a nemzetek bálványai? Vagy az ég adja-e a termékeny esőket? Bizony, te adod az esőt, és minden jót, te vagy Örökkévaló Istenünk, benned reménykedünk!