Jeremiás 15 EFO

1. Az Örökkévaló ezt válaszolta nekem: „Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, hogy könyörögjön értük, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen! Űzd el őket a szemem elől! Menjenek!

2. Ha pedig ezt kérdik tőled: »Hová menjünk?« Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: »Akit arra szántam, az betegségben hal meg, akit arra szántam, azt fegyver öli meg, akit arra szántam, az éhen hal, akit pedig arra szántam, azt száműzetésbe hurcolják.

3. Mert ezt a négyféle pusztítót küldöm rájuk: ellenség fegyverét, hogy ölje őket, kutyákat, hogy szaggassák őket, az égi madarakat és mezei vadakat, hogy a holttestüket egyék.

4. A föld minden országa megrémül, mikor látják, hogy bánok népemmel, Manassé, Ezékiás fia, Júda királya gonosztettei miatt, amelyeket Jeruzsálemben művelt.«”

5. „Jaj Jeruzsálem, ki könyörül rajtad? Ki szán meg, ki vigasztal? Még a járókelők sem állnak meg, hogy kérdezzék, hogy vagy.

6. Elhagytál, hátat fordítottál nekem — mondja az Örökkévaló —, ezért én is kezemet emelem rád, és elpusztítalak! Belefáradtam, hogy újra meg újra könyörüljek rajtad!

7. Szétszórlak hát titeket a szélben, mint földműves a polyvát. Kiszórlak benneteket az ország kapuin át idegen földre. Gyermektelenné teszem, elpusztítom népemet, mert nem fordultak vissza hozzám gonosz útjaikról.

8. Özvegyeik többen lesznek, mint tengerparton a homokszemek. Anyákra és fiaikra pusztítót hozok fényes délben. Hirtelen rettegést hozok rájuk, rémület fogja el szívüket.

9. Még a hétgyermekes anya is összeroskad, és kileheli lelkét, lemegy a napja délben, megszégyenül és reménye elvész. Aki még megmarad, azt is ellenség fegyverének adom” — mondja az Örökkévaló.

10. Jaj anyám, miért is szültél engem? Miért, hogy mindenki velem pöröl, velem vitatkozik? Pedig nem kértem kölcsön senkitől, s nem is hiteleztem senkinek, miért átkoznak hát minduntalan?

11. Az Örökkévaló mondta: „A te javadra elküldelek téged! Bizony, rád hozom ellenségedet a veszedelem idején.

12. Senki sem tudja eltörni a vasat, de különösen nem az északi vasat, vagy a bronzot.

13. Júda népe, bűneid miatt országod minden kincsét és gazdagságát ellenségeidnek adom zsákmányul!

14. Ellenséget hozok rátok olyan földről, amelyet nem ismertek, mert haragom fellángolt ellenetek.”

15. Ó, Örökkévaló, te jól ismersz! Nézz le rám, és jöjj közel! Állj bosszút értem üldözőimen, ne várj, amíg elpusztítanak! Hiszen érted kell gyalázkodásukat viselnem!

16. Mikor szóltál hozzám, csak úgy ittam szavaidat. Igéd volt szívem öröme, és gyönyörűségem, mert nevedet viselem, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!

17. Nem forgolódtam a mulatozók társaságában, nem vettem részt örömükben. Kezed rám nehezedett, egyedül ültem, mert haraggal töltöttél meg.

18. Miért nem szűnik fájdalmam, miért nem gyógyul be súlyos sebem? Miért lettél számomra olyan, mint a kiszáradt patak? Mint a forrás, amely időnként elapad?

19. Így felelt nekem az Örökkévaló: „Ha visszatérsz hozzám, én is visszafogadlak szolgálatomba, hogy ismét előttem állj. Ha különválasztod, ami értékes attól, ami hitvány, akkor olyan leszel, mintha szájam lennél. De ne add be a derekad: ők térjenek hozzád, ne te hozzájuk!

20. Én pedig erős bronzfallá teszlek téged e nép ellen. Harcolni fognak ellened, de nem győzhetnek le, mert én vagyok veled, hogy megmentselek, és megszabadítsalak — mondja az Örökkévaló. —

21. Bizony, megmentelek a gonoszok kezéből, megszabadítalak az erőszakosoktól.”