Jeremiás 18 EFO

1. Az Örökkévaló szólt Jeremiásnak:

2. „Menj el a fazekas műhelyébe, mert ott fogod meghallani, amit mondani akarok neked.”

3. Így hát elmentem a fazekashoz, aki éppen egy edényt készített a korongon.

4. Néztem, hogyan formálja az edényeket a kezével. Észrevettem, hogy időnként az agyagedény kiformálása nem sikerült. Ekkor újra kezdte, és ugyanabból az agyagdarabból másmilyen edényt készített, aszerint, ahogy akarta.

5. Akkor az Örökkévaló szavát hallottam:

6. „Vajon én ne tudnám megtenni veled, Izráel népe, amit ez a fazekas? Hiszen olyan vagy a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében, Izráel!

7. Előfordul, hogy egy országról, vagy nemzetről azt mondom, hogy gyökerestül kitépem, lerontom és elpusztítom.

8. De ha az a nemzet elfordul a gonoszságától, én is megváltoztatom tervemet, és nem zúdítom rájuk azt a veszedelmet, amelyet ellenük terveztem.

9. Máskor meg azt ígérem egy országnak, vagy nemzetnek, hogy megerősítem és fölépítem.

10. De ha ezután gonosz dolgokat művelnek, nem hallgatnak rám, és nem engedelmeskednek, akkor én is megváltoztatom tervemet, és nem viszem véghez azt a jót, amit elterveztem.

11. Most hát mondd meg ezt Júda népének és Jeruzsálem lakóinak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek, súlyos csapást készítek a számotokra, veszedelmet tervezek ellenetek! Forduljatok hát mindannyian vissza, hagyjátok el gonosz életmódotokat! Változtassátok meg életeteket, és jobbítsátok meg tetteiteket!

12. De a nép azt fogja felelni: »Hiába! Mi már csak a saját fejünk után megyünk, és mindegyikünk a maga gonosz szíve makacsságát követi.«”

13. Ezt mondja az Örökkévaló: „Kérdezősködjetek csak a nemzetek között, hallottak-e már valaha ehhez hasonló szörnyűséget, amelyet Izráel népe elkövetett?

14. Vajon elhagyja-e valaha a hó Libanon hegyeinek sziklás csúcsait? Kiszáradnak-e csak egyszer is a hegyekről csörgedező hideg patakok?

15. De népem mégis elfelejtkezett rólam! Semmirekellő isteneknek tömjénez, akik hűtlenségre csábították, hogy kanyargós ösvényen botladozzon, a jól épített országút helyett.

16. Így tették földjüket pusztává, amelytől örökre elborzad az utas, s aki csak látja, fejét csóválva rémüldözik.

17. Ellenségeik által szétszórom népemet, mint a dühöngő keleti szél. Pusztulásuk napján hátat fordítok nekik, s nem törődöm velük!”

18. Ellenségeim azt mondták egymás között: „Gyertek, fogjunk össze Jeremiás ellen! Mert nem igaz, amit mond, hogy a papok már nem helyesen tanítanak, a tanácsadók nem jó tanácsot adnak, a próféták nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják. Jöjjetek, vádoljuk be Jeremiást, és többé ne hallgassunk egyetlen szavára sem!”

19. Kérlek, Örökkévaló, figyelj rám! Hallod, miket beszélnek ellenségeim?

20. Hát a jóért rosszal fizetnek? Miért ásnak vermet nekem? Emlékezz rá, mikor közbenjártam értük trónod előtt, hogy haragod elfordítsam róluk!

21. Büntesd hát meg őket: fiaikat az éhínség ölje meg, add át őket az ellenség fegyverének, feleségeik legyenek gyermektelenek és özvegyek, férjeiket járvány pusztítsa el, ifjaikat kard gyilkolja le a csatában!

22. Jajgatás hallatsszon házaikból, mikor hirtelen ellenséges katonákat küldesz rájuk, mivel vermet ástak nekem, lábamnak csapdát állítottak!

23. Örökkévaló, te jól ismered gyilkos terveiket, amelyeket életem ellen készítenek! Hát ne bocsásd meg bűneiket, ne töröld el vétkeiket, hanem büntesd meg, és pusztítsd el őket haragodban!