Jeremiás 2 EFO
1. Az Örökkévaló így szólt hozzám:
2. „Menj, és kiáltsd Jeruzsálemnek, hogy lakosai mind hallják meg: Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem, hűséges szeretetedre, mikor még úgy szerettél, mint menyasszony a vőlegényét! Milyen hűségesen követtél a pusztában, amelybe soha nem vetett magvető!
3. Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt, mint aratáskor az első búzakéve. Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett, és bajt hozott magára” — ezt mondja az Örökkévaló.
4. Jákób nemzetsége, Izráel népének családjai, halljátok meg az Örökkévaló szavát!
5. Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: „Miféle hibát találtak bennem őseitek, hogy oly messze távolodtak tőlem, és hitvány bálványokat követtek? Miért lettek ők maguk is hitványak?
6. Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló, aki fölhozott minket Egyiptomból, vezetett bennünket a pusztában, a kietlen sivatagban, sziklák és szakadékok között, száraz vidéken, a halál árnyékában, lakatlan és járatlan tájakon?«
7. Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket, hogy gyümölcseit és javait élvezzétek. De alighogy bevonultatok, bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet, vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet.
8. A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?« Akik magyarázták és tanították a Törvényt, nem ismertek engem igazán! A vezetők is vétkeztek ellenem, a próféták pedig Baál által prófétáltak, és tehetetlen bálványokat imádtak.
9. Ezért még perelni fogok veletek, sőt majd fiaitok fiaival is perelek!” — ezt mondja az Örökkévaló.
10. „Menjetek csak nyugatra, át a tengeren, Ciprus szigetére, vagy kelet felé Kédárba, és jól nézzétek meg, történt-e valaha ilyen a nemzetek között?
11. Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért? Pedig azok nem is valódi istenek! Népem mégis felcserélte Istenét — dicsőségét — tehetetlen és hitvány bálványokkal!
12. Ó egek, ámuljatok ezen! Rémüljetek meg, és borzadjatok el — mondja az Örökkévaló —,
13. hiszen népem kétszeresen vétkezett: elhagytak engem, az élő víz forrását, és repedezett ciszternákat ástak maguknak, amelyek nem tartják meg a vizet!”
14. „Vajon rabszolgává lett Izráel? Vagy már annak is született? Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?
15. Ellenségei marcangolják, mint oroszlánok a prédát, ordítozva és hangosan morogva. Bizony, elpusztították Izráel szép földjét, lerombolták városait, lakatlan romokat hagytak hátra.
16. Végül még Egyiptom fiai is betörték fejedet!
17. De mindezt te okoztad magadnak, mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet! Elfordultál tőle, pedig jó úton vezetett téged!#2:17 pedig… téged Ez a rész az ókori görög fordításból (LXX) hiányzik.
18. Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni? Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?
19. Megbüntet téged a saját gonoszságod, megfenyít elpártolásod és hűtlenséged! Tudd meg hát, lásd meg magad, milyen keserves és gonosz dolog, hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet, s már nincs benned istenfélelem” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
20. „Bizony, már régen elszakadtál tőlem, ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját, és elszakítja köteleit! Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!« De bálványaidat bezzeg szolgáltad: minden dombon, minden zöldellő fa alatt megcsaltál az idegen istenekkel!
21. Én ültettelek el, Izráel, mint nemes szőlővesszőt, a legjobb fajtából származót. Hogyan változtál hát idegen fajtává, savanyú vadszőlővé?
22. Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanban fürödnél, bűneid akkor sem mosnád le magadról, vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
23. „Hogy tagadhatod le, Izráel, hogyan mondhatod: »Nem imádtam bálványokat, nem mocskoltam be magam Baállal!« Nézd, ott maradt lábnyomod a völgyben, tudom, mit tettél, én láttalak! Olyan vagy, mint a fiatal tevekanca, amely ide-oda futkos, fékezhetetlenül.
24. Vagy, mint párzás idején a pusztai vadszamár kancája, mikor a csődör szagát szimatolja a szélben, s vadul nyargalászik utána. A csődör nem is kell keresse, mert a kanca maga fut utána. Ki tudná visszatartani?
25. Ne fuss a bálványok után, míg lejárod a lábad, és szomjúság gyötör, ne fáraszd magad hiába! De azt mondod: »Jaj, minden hiába, mert más isteneket szeretek, s utánuk futok!«”
26. „Bizony, megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják! Így szégyenül meg egész Izráel népe is, királyaikkal, vezetőikkel, papjaikkal és prófétáikkal együtt.
27. Mert mind azt mondják a bálványoszlopnak: »Te vagy az apám!« Meg a kőbálványnak: »Te szültél engem!« Nem arcukkal, hanem hátukkal fordultak felém, de mikor bajba kerülnek, mégis hozzám kiáltanak, hogy szabadítsam meg őket!
28. Akkor majd ezt felelem nekik: Hol vannak most isteneid, akiket készítettél magadnak? Azokat hívd, mentsenek meg ők a veszedelemből! Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod!”
29. „Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el engem! — mondja az Örökkévaló. —
30. Hiába fenyítettem fiaitokat, nem fogott rajtuk, elutasították! A prófétákat úgy gyilkolta kardotok, mint éhes oroszlán a prédáját.”
31. Halljátok meg, mit üzen az Örökkévaló nektek, akik ma éltek! „Olyan voltam én hozzátok, mint a kietlen pusztaság, vagy a sötétség földje? Miért mondjátok hát: »A magunk útján járunk, szabadok vagyunk, s többé nem jövünk vissza hozzád!«”
32. „Elfelejti-e felvenni ékszereit, vagy díszes menyegzői övét a menyasszony? De népem, bizony, számtalanszor elfelejtkezett rólam!”
33. „Izráel, de nagyon érted a módját, hogy szeretőt keress magadnak! Még a legromlottabb nő is tanulhatna tőled!
34. Kezeidhez vér tapad, ártatlan szegények vére, akik nem törtek be a házadba, mégis megölted őket!
35. Mindezek ellenére, azt mondod: »Ártatlan vagyok! Nem ér engem az Örökkévaló haragja!« Hát lásd meg, ítélni fogok fölötted, hiába tartod ártatlannak magad!”
36. „Milyen könnyelműen futkosol segítségért, hol ide, hol oda! De csalódni fogsz Egyiptomban is, ahogyan Asszíria is cserbenhagyott!
37. Bizony, Egyiptomból is jajgatva jössz el, és szégyenedben kezedbe temeted arcodat, mert az Örökkévaló elfordul azoktól is, akiktől te segítséget remélsz! Nem segít rajtad egyikük sem.”