Jeremiás 20 EFO

1. Pashúr pap, aki Immér fia és a Templomőrség parancsnoka volt, meghallotta, hogy Jeremiás ezeket prófétálta.

2. Emiatt elfogatta Jeremiás prófétát, megverette és kalodába záratta a Templom felső Benjámin-kapujánál.

3. Másnap kihozatta Jeremiást a börtönből, és szabadon engedte. Ekkor Jeremiás ezt mondta Pashúrnak: „Az Örökkévaló ezentúl nem Pashúrnak nevez téged, hanem így: »Rettegés minden felől!«

4. Mert azt mondja az Örökkévaló: Meg fogod látni, hogy kiszolgáltatlak téged a rettegésnek, társaiddal együtt. Szemed láttára fogja leöldösni az ellenség társaidat. Kiszolgáltatom egész Júdát a babilóniai királynak, aki a nép egy részét fegyverrel öli meg, a maradékot pedig száműzetésbe hurcolja Babilóniába.

5. Ennek a városnak minden gazdagságát, szerzeményét, vagyonát, sőt, még Júda királyainak a kincseit is az ellenségnek adom. Bizony, kirabolják a várost, és a zsákmányt Babilóniába viszik.

6. Téged pedig Pashúr, házad összes lakójával együtt száműzetésbe hurcolnak Babilóniába. Ott is fogsz meghalni, és ott temetnek el azokkal a társaiddal együtt, akiknek hamisan prófétáltál.”

7. Jaj Örökkévaló, hogy rászedtél engem, én meg hagytam rábeszélni magam! Erőt vettél rajtam, és legyőztél. Naphosszat rajtam nevetnek, mind engem csúfolnak!

8. Ahányszor csak megszólalok, azt kell kiáltanom: „Erőszak és pusztítás közeleg!” Ők meg az Örökkévaló szava miatt gyaláznak és gúnyolnak engem egész nap.

9. Azt gondoltam hát: nem szólok többet az Örökkévaló nevében, s nem gondolok vele. De szavai szívemben égnek, izzó parazsat hordok a csontjaimba zárva, s hiába erőlködöm, hogy elfojtsam, nem bírok vele!

10. Összesúgnak a hátam mögött: „Hallottátok, mit mondott: »Rettegés minden felől!« Hát jelentsük föl! Bizony, föl is jelentjük! Talán csapdába csalhatjuk, megfogjuk, és bosszút állunk rajta!” Még bizalmas barátaim is a bukásomra várnak!

11. De az Örökkévaló mellettem áll, mint hatalmas hős! Üldözőim fognak majd elesni, s nem bírnak velem. Megszégyenülnek, s terveik kudarcot vallanak. Sorsuk örök gyalázat, amely nem merül feledésbe.

12. Örökkévaló, Seregek Ura, aki próbára teszed az igazakat is, megvizsgálod szívüket és gondolataikat; állj bosszút ellenségeimen, kérlek, mert rád bízom ügyemet!

13. Énekeljetek az Örökkévalónak, dicsérjétek őt, mert megszabadította az üldözöttet a gonoszok markából.

14. Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, melyen anyám világra hozott, ne legyen áldott!

15. Átkozott, aki apámnak hírül vitte, hogy fia született, s megörvendeztette őt.

16. Olyanná legyen az az ember, mint a városok, amelyeket az Örökkévaló irgalom nélkül elpusztított: halljon reggel jajgatást, délben harci kiáltást!

17. Miért nem végzett velem Isten még születésem előtt? Akkor anyám méhe lett volna sírom, és meg sem születtem volna.

18. Ó, miért is kellett megszületnem? Hogy mindig csak gyötrelmet és szenvedést lássak? Hogy életem gyalázatban végezzem?