Jeremiás 30 EFO

1. Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:

2. „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Jegyezd föl egy könyvtekercsbe mindazt, amit neked mondtam.

3. Mert bizony eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor kiszabadítom a fogságból népemet, Izráelt és Júdát. Visszahozom őket, és ismét birtokba veszik azt a földet, amelyet őseiknek adtam.”

4. Ezt mondja az Örökkévaló Izráel és Júda népéről:

5. „A félelem és rettegés kiáltozása hallatszik, nincs békesség sehol!

6. Nézzétek, és csodálkozzatok! Hát a férfiak is szülnek? Miért látom őket összegörnyedve, ágyékukra szorított kézzel, mint a vajúdó asszonyokat? Miért olyan sápadt és rémült az arcuk?

7. Jaj! Rettenetes az a nap, nincs hozzá hasonló, s megszorongatja Jákób népét, de végül kiszabadulnak a bajból.

8. Mert azon a napon — mondja az Örökkévaló — letöröm nyakatokról az igát, köteleiteket leszaggatom, s nem szolgáltok többé idegeneket!

9. Hanem engem szolgáltok, az Örökkévalót, Isteneteket, és királyotokat, Dávidot, akit trónra emelek.

10. Ne félj hát, szolgám, Jákób — mondja az Örökkévaló —, ne rettegj Izráel, mert én megszabadítlak a távoli országokból, és gyermekeidet a fogság földjéről. Visszahozlak, Jákób, és békében élhettek, senki sem háborgat, nem rémít meg többé!

11. Mert veled vagyok, hogy megmentselek — mondja az Örökkévaló —, véget vetek a nemzeteknek, akik közé szétszórtalak, de nektek nem vetek véget. Igazságosan megfenyítelek, mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.

12. Mert ezt mondja az Örökkévaló: Súlyos a te sebed, gyógyíthatatlan a sérülésed,

13. senki sem támogat, nincs gyógyszer sebedre, nincs gyógyulás számodra.

14. Szeretőid mind elhagytak, nem törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenséged lennék, megbüntettelek, mintha kegyetlen lennék, sok bűnödért és súlyos vétkeidért.

15. Miért kiáltozol sebeid miatt? Bizony, azok gyógyíthatatlanok! Sok bűnödért, súlyos vétkeidért bántam így veled.

16. De elpusztítják majd pusztítóidat is, fogságba mennek ellenségeid, aki téged kirabolt, azt is kirabolják, és kifosztóidat is kifosztják.

17. Sebeidet begyógyítom, betegségeidből meggyógyítalak — mondja az Örökkévaló —, mert azt mondták rólad: »Száműzött fogoly lett Sion, senki sem törődik már vele!«”

18. Ezt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Kiszabadítom a fogságból Jákób sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újjáépül romjaiból a város, és a palota is a maga helyén.

19. Hálaének és dicsőítés hangzik, öröm és vidámság hallatszik falaik között. Megsokasítom népemet, s többé meg nem fogyatkoznak, megbecsültekké teszem őket, s többé nem lesznek megvetettek.

20. Fiaik olyanok lesznek, mint régen, közösségüket megerősítem, hogy megálljon előttem, elnyomóikat pedig mind megbüntetem.

21. Fejedelmük közülük kerül ki, belőlük származik uralkodójuk, akit jelenlétembe hívok és emelek. Ő pedig bátran közeledik hozzám. Különben ki merészelne hívatlanul elém lépni? — mondja az Örökkévaló. —

22. Akkor ti népemmé lesztek, én pedig Istenetekké.”

23. Nézzétek! Kitör az Örökkévaló izzó haragjának vihara, mint fékezhetetlen forgószél, s az istentelen gonoszok fejére zúdul.

24. Nem csitul el az Örökkévaló haragja, amíg véghez nem viszi, be nem teljesíti szíve gondolatát. Az utolsó napokban értitek meg ezt igazán!