Jeremiás 32 EFO

1. Cidkijjá, Júda királya uralkodásának tizedik évében, amely Nebukadneccar uralkodásának 18. esztendeje volt, az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz.

2. Ez akkor történt, amikor Babilónia királyának serege körülzárva tartotta, és ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás pedig fogoly volt Júda királyának palotájában, a börtön belső udvarában.

3. Ugyanis Cidkijjá király letartóztatta, mivel Jeremiás az Örökkévaló üzenetét prófétálta: „Ezt mondja az Örökkévaló: Nézzétek! Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, aki el is foglalja.

4. Cidkijjá, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, hanem elfogják. Kiszolgáltatják Babilónia királyának, aki szemtől szembe beszélni fog vele,

5. majd fogolyként Babilóniába hurcolja. Cidkijjá ott is marad, amíg megbüntetem — én mondom ezt, az Örökkévaló. Ha pedig harcoltok a babilóniai sereg ellen, nem győzhettek.”

6. Ezt mondta Jeremiás: „Így szólt hozzám az Örökkévaló:

7. Jeremiás, figyelj rám! Hanamél, Sallum nagybátyád fia hamarosan felkeres téged. Ezt fogja mondani: »Vedd meg tőlem azt a szántóföldet Anatótban, amelynek megvételére téged illet az elsőbbség!«”

8. Valóban úgy is történt, ahogy az Örökkévaló mondta. Hanamél eljött hozzám a börtön udvarába, és ezt mondta: „Jeremiás, kérlek, vedd meg tőlem azt a szántóföldet, amely Anatótban, Benjámin földjén van, mert téged illet az elsőbbség! Vedd meg magadnak!” Ekkor fölismertem, hogy ez az, amiről az Örökkévaló előzőleg szólt nekem.

9. Így hát megvásároltam Hanamélnek, nagybátyám fiának a földjét, amely Anatótban volt, és kifizettem neki a vételárat: 17 sékel ezüstöt.

10. Megírtam az adásvételi szerződést, aláírtam, és tanúkkal is aláírattam, majd lepecsételtem. A vételárat is lemértem egy mérlegen.

11. Majd fogtam a két okmányt: a lepecsételt eredetit, amelyben a szerződés volt, és a másolatot, amely nem volt lepecsételve,

12. és mindkettőt átadtam Bárúknak, Nérijjá fiának, aki Mahszéjá fia. Mindezt Hanamél és a tanúk előtt tettem, akik a szerződést is aláírták. Szemtanúi voltak ennek az udvarban ülő júdai férfiak is.

13. Azután mindnyájuk előtt azt parancsoltam Bárúknak:

14. Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Vedd ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételt eredetit és a másolatot, és tedd el mindkettőt egy cserépedénybe, hogy hosszú ideig megmaradjon!”

15. Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ismét adnak és vesznek majd házakat, szántóföldeket és szőlőskerteket ebben az országban.”

16. Miután átadtam a szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, így imádkoztam az Örökkévalóhoz:

17. Örökkévaló Istenem! Te vagy, aki az eget és a földet teremtetted nagy erőddel és hatalmaddal, nincs számodra semmi lehetetlen!

18. Hűséges szeretettel bánsz ezer nemzedékkel, de megbünteted az apák bűne miatt a fiaikat is. Ó, hatalmas és erős Isten, Örökkévaló, Seregek Ura!

19. Milyen bölcs vagy a tervezésben, milyen hatékony a megvalósításban! Szemmel tartod az emberek minden lépését, hogy mindenkinek tettei és életmódja szerint megadd, amit érdemel.

20. Te vagy, aki jeleket és csodákat viszel véghez a régi időktől kezdve, és Egyiptom földjétől fogva, mind a mai napig Izráel földjén és a nemzetek között egyaránt, hogy ilyen nagy hírnevet szerezz magadnak az egész földön!

21. Te hoztad ki Izráel népét Egyiptomból jelekkel és csodákkal, erős karoddal és nagy hatalmaddal, amely mindenkiben félelmet keltett.

22. Te adtad nekik ezt a tejjel és mézzel folyó földet, amelyet őseinknek esküvel ígértél.

23. El is foglalták e földet és birtokba vették, de azután nem engedelmeskedtek szavadnak, nem követték tanításodat és törvényeidet. Semmit sem akartak megtenni abból, amit parancsoltál nekik. Emiatt hoztad rájuk ezt a nagy veszedelmet!

24. Most pedig már az ostromló sereg földsáncai egészen a város faláig érnek! Jól tudom, hogy a várost a háború, az éhínség és a betegségek miatt elfoglalja az ostromló ellenség, a káldeusok serege. Bizony kezükbe adod a várost, mert amit mondtál, az úgy is lesz, amint magad is látod!

25. Ennek ellenére most mégis azt mondtad nekem, Örökkévaló Úr Isten, hogy vegyem meg azt a szántóföldet, fizessem ki az árát, szerezzek tanúkat hozzá… De miért? Hiszen ezt a várost az ostromló káldeusok elfoglalják és lerombolják!

26. Ekkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

27. „Lásd meg, Jeremiás: Én vagyok az Örökkévaló, minden halandó Istene! Van-e valami, ami túl nehéz nekem?”

28. Ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, kiszolgáltatom ezt a várost az ostromló káldeus seregnek és Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és el is foglalják.

29. Az ostromló káldeus sereg betör a városba, fölgyújtja, lerombolja az egészet. Igen, fölégetik a házakat, amelyeknek tetején egykor a lakóik tömjénnel áldoztak Baálnak, és italáldozatot mutattak be más isteneknek, hogy ezzel haragra ingereljenek engem.

30. Mert Izráel és Júda népe kezdettől fogva mindig csak azt tette, amit rossznak tartok és utálok — mondja az Örökkévaló. — Igen, ez a nép szüntelen azzal bosszantott engem, hogy a maguk készítette bálványokat imádták.

31. Ez a város pedig, attól fogva, hogy fölépítették, mindmáig csak bosszúságot okozott, és haragra ingerelt — ezért elfordulok tőle, és rá sem nézek többé!

32. Elpusztítom, mivel Izráel és Júda népe oly sok gonoszságot követett el, hogy haragra ingereljenek. Igen, kivétel nélkül mind ezt tették: királyaik, fejedelmeik, papjaik, prófétáik, Júda népe és Jeruzsálem lakosai.

33. Hátat fordítottak nekem, nem fordultak felém! Bár én nem fáradtam bele, hogy szüntelen tanítsam őket, de ők nem hallgattak rám, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg figyelmeztetésemet.

34. Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli.

35. Oltárokat építettek Baálnak a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat — így áldozták föl őket Moloknak, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos bűnt kövessenek el, s ezzel egész Júdát bűnössé tegyék.

36. Most mégis azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene erről a városról, amelyről ti azt mondjátok, hogy háború, éhínség és betegség miatt Babilónia királya elfoglalja:

37. Nézd! Összegyűjtöm e város lakóit mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórtam őket izzó haragomban és nagy felindulásomban. Azután visszahozom őket erre a helyre, ahol majd biztonságban lakhatnak.

38. Népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek.

39. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy mindörökké tiszteljenek és féljenek engem, s így jó dolguk legyen nekik is, utódaiknak is.

40. Örökké tartó szövetséget kötök velük, amely szerint soha többé nem fordulok el tőlük, és jól bánok velük. Sőt, istenfélelmet ültetek szívükbe, hogy többé ne pártoljanak el tőlem.

41. Örömmel teszek jót velük, teljes szívvel-lélekkel letelepítem őket ezen a földön, és szilárdan meggyökereznek itt.

42. Mert ezt mondja az Örökkévaló: Ahogyan elhoztam az idejét e nép súlyos megbüntetésének, ugyanúgy elhozom az idejét mindannak a jónak, amit megígértem nekik.

43. Bár ti azt mondjátok erről az országról, hogy elpusztult, elnéptelenedett, s még állatok sincsenek rajta, és birtokba veszik a káldeusok, én mégis azt mondom, hogy fognak még itt szántóföldeket adni és venni.

44. Bizony, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, meg a hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban fognak még szántóföldeket adni és venni, kifizetik az árát, megírják a szerződést, tanúkat szereznek hozzá, aláírják és lepecsételik, annak rendje és módja szerint. Így lesz, mert én kiszabadítom és visszahozom népemet a száműzetésből!” — mondja az Örökkévaló.