Jeremiás 46 EFO

1. Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiás prófétához a különböző nemzetekről.

2. Ezt mondta az Örökkévaló Egyiptomról és Nékó fáraó, Egyiptom királya seregéről, amelyet Nebukadneccar, Babilónia királya és serege legyőzött Karkemis városa mellett, az Eufrátesz folyónál, Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik évében:

3. „Készüljetek az ütközetre! Vegyétek föl a kis és nagy pajzsokat, induljatok rohamra!

4. Nyergeljétek lovaitokat! Harci szekerekre föl! Sorakozó! Sisakot föl! Lándzsákat kézbe! Páncélt öltsetek!

5. De mit látok? Meghátrálnak, megrémülnek, futásnak erednek. Harcosaik elestek, s aki még él, menekül, hátra se néz. Rémület és iszonyat minden felől! — mondja az Örökkévaló. —

6. Nem futhat el a gyorslábú sem, nem menekülhet meg a hős, megbotlanak, elesnek, ott hevernek az északi földön, az Eufrátesz partján mind.

7. Ki ez, aki úgy árad, mint a Nílus vize, mint az árvíz, mely elönti partjait?

8. Egyiptom ez, aki úgy árad, mint a Nílus vize, mint az árvíz, mely elönti partjait! Azt mondja: »Elárasztom, elborítom a földet! Elpusztítom városait és lakóit!«

9. Rohamra, lovasok! Vágtassatok, harci szekerek! Induljanak a harcosok: etióp és líbiai gyalogosok, pajzsot viselők, Lúdból jött íjászok, induljatok!

10. De ez a nap az Úrnak, az Örökkévalónak, a Seregek Urának nagy napja, a bosszú ideje, mikor az Örökkévaló megfizet ellenségeinek. Az ő kardja arat diadalt, pusztít, öldököl, és vértől megrészegül. Az Úr, az Örökkévaló, a Seregek Ura véresáldozatot tart az északi földön, az Eufrátesz mellett.

11. Egyiptom leánya, keress orvosságot Gileádban! Nem találsz ott sem, nincs orvosság sebedre, nincs számodra gyógyulás!

12. Jajgatásod messzire hallik, megaláztatásod látják a nemzetek, mert vitéz harcosaid egymásba botlanak, együtt rogynak össze mind a ketten.”

13. Ezt mondta az Örökkévaló Jeremiás prófétának arról, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya meg fogja támadni, és elfoglalja majd Egyiptomot:

14. „Hirdessétek ezt Egyiptomban, kiáltsátok ki Migdólban, hirdessétek Nófban és Taphanészban: Készüljetek a harcra, fegyverkezzetek, mert a kard már öldököl körülöttetek!

15. Miért futott el Ápisz? Egyiptom, miért nem állt ellen istened? Mert az Örökkévaló sújtotta a porba!

16. Az Örökkévaló csapásai alatt elestek, a fáraó harcosai egymásra rogytak, mind a földön hevernek! A többiek ezt mondják: »Gyertek, fussunk vissza szülőföldünkre, meneküljünk népünkhöz az öldöklő fegyver elől!«

17. Azt mondják: »A fáraónak, Egyiptom királyának csak a hangja nagy, de a dicsősége odavan!«”

18. „Ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura: Életemre mondom, hogy bizony eljön, s megtámadja Egyiptomot, akinek ereje, mint a Tábór hegye a dombok között, mint a Kármel-hegy a tenger fölött!

19. Készülj, Egyiptom népe! Csomagold össze batyudat, mert száműzetésbe hurcolnak hamar! Nóf városát porrá égetik, csak lakatlan romja marad.

20. Mint a szép üszőborjú, olyan Egyiptom, de észak felől bögöly száll rá.

21. Egyiptom zsoldosai olyanok, mint a hizlalt borjak, mégis megfutamodtak, elmenekültek. Nem álltak helyt a veszedelem napján, mert büntetésük ideje elérkezett.

22. Fut már Egyiptom, menekül, mint sziszegő kígyó a favágók elől. Ellensége fejszéjét emelve közeleg, mintha favágók serege jönne erdőt irtani.

23. Bizony, kivágják Egyiptom erdejét — mondja az Örökkévaló —, ha még oly sűrű is! Seregük tömérdek, mint a sáskák felhője, megszámlálhatatlan rengeteg!

24. Megszégyenül Egyiptom, vereséget szenved, és az északi nép kezébe kerül.”

25. Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene mondja: „Bizony, megbüntetem Ámont, Nó istenét és a fáraót, meg egész Egyiptomot, isteneivel és királyaival együtt! Megbüntetem a fáraót is, meg azokat is, akik benne bíznak.

26. Kiszolgáltatom őket azoknak, akik az életükre törnek: Nebukadneccarnek, Babilónia királyának, meg a szolgáinak. Azután majd Egyiptom ismét lakott föld lesz, mint a régi időkben” — mondja az Örökkévaló.

27. „Ne félj hát, szolgám, Jákób, ne rettegj, Izráel népe! Lásd, én megszabadítlak a távoli országokból, s gyermekeidet a fogságból. Visszahozlak, Jákób népe, s békében élhettek, senki sem rémít meg többé!

28. Ne félj, Jákób, mert veled vagyok! — mondja az Örökkévaló. — Véget vetek a nemzeteknek, akik közé szétszórtalak, de nektek nem vetek véget. De igazságosan megfenyítelek, mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.”