Jeremiás 48 EFO

1. Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Moábról: „Jaj Nebónak, mert elpusztították! Kirjátaim erős várát elfoglalták, népét megalázták, erődítményét lerombolták.

2. Moáb dicsősége porba hanyatlott! Hesbónban gonosz tervet szőttek Moáb ellen, hogy kiirtsák népét, és ne legyen nemzet többé. Te is elnémulsz, Madmén, nem menekülhetsz a kard elől!

3. Hórónaimból rémült kiáltozás hallik, pusztítás és pusztulás minden felől!

4. Szétzúzták Moábot, s gyermekei hangosan zokognak.

5. Moáb népe keserves sírással megy föl Luhitba, Hórónaim lejtőjén jajgatva vonulnak lefelé.

6. Fussatok, meneküljetek, rejtőzzetek, legyetek olyanok, mint bokor a sivatagban!”

7. „Mivel saját erődben és kincseidben bíztál, Moáb, téged is foglyul ejtenek, még istenedet, Kemóst is elhurcolják, papjaival és fejedelmeivel együtt!

8. Minden városra pusztítók törnek, nem menekülhet meg egy sem. Elpusztulnak a völgyek, elpusztítják a fennsíkot is — ahogy az Örökkévaló megmondta.

9. Hintsetek sót Moáb földjére, mert kietlen sivataggá lesz! Városaiból csak lakatlan romok maradnak.”#48:9 Ez a vers a héber szövegben nehezen érthető.

10. „Átkozott legyen, aki hanyagul végzi, amit az Örökkévaló bízott rá, s nem akarja végrehajtani e népen az Örökkévaló ítéletét!”

11. „Moáb zavartalanul élt ifjúságától fogva, békében és biztonságban nyugodott, nem hurcolták népét száműzetésbe soha. Olyan volt, mint a bor, amelyet nem fejtettek át, hanem a saját seprőjén maradt, ezért nem tisztult meg: illata is, íze is maradt a régi.

12. Ezért, eljön az ideje — mondja az Örökkévaló —, amikor munkásokat küldök, akik kiöntik a bort az edényekből, sőt, összetörik a boroskorsókat is.

13. Akkor Moáb csalódni fog Kemósban, és kiábrándul belőle — ahogyan Izráel népe is csalódott Bételben, amelyben bízott.”

14. „Hogyan mondhatjátok, Moáb katonái: »Mind hősök vagyunk, harcra termett vitéz harcosok«?

15. Az ellenség felvonult városaitok ellen, le is rombolta őket. Moáb harcosainak színe-java elhullt a csatában.” — ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura.

16. „Bizony, a küszöbön Moáb veszedelme, bukásának napja sietve közeleg.

17. Sirassátok Moábot, ti szomszédos nemzetek! Gyászoljátok őt, kik hallottátok hírét, s mondjátok: »Jaj, hogy összetört a királyi jogar! Odavan Moáb dicsősége és hatalma!«

18. Dibón lakosai, szálljatok le a dicsőséges magasból, üljetek a földre, a porba, mert Moáb pusztítója feljött ellened, s lerombolja minden váradat.

19. Áróér lakói, álljatok az útra, figyeljetek! Kérdezzétek a menekülőket, mi történt velük, miért futnak!

20. Jaj, elesett Moáb! — ezt felelik. — Sírjatok, jajgassatok, mert vége van! Hirdessétek az Arnón-patak partján: minden elpusztult, minden romokban hever!”

21. „Ítélet ideje jött a fennsík vidékére, elpusztultak városaink: Hólón, Jahca, Méfáat,

22. Dibón, Nebó, Bét-Diblátaim,

23. Kirjátaim, Bét-Gámul, Bét-Meón,

24. Kerijjót, Bocra és Moáb összes többi városai közel és távol.”

25. „Bizony, letörték Moáb szarvát, s eltörték a karját” — mondja az Örökkévaló.

26. „Részegítsétek le Moábot, mert lázadt az Örökkévaló ellen! Essen abba, amit kihányt, és heverjen benne, mint a részeg! Hadd csúfolják őt is!

27. Hiszen ő is gúnyolta Izráelt, mintha lopáson kapta volna. Gúnyosan csóválta fejét Moáb, valahányszor róla beszélt, pedig Izráel nem lopott tőle soha.”

28. „Meneküljetek városaitokból a sziklák hasadékaiba, Moáb lakói! Lakjatok ott, mint a barlang nyílásánál fészkelő galambok!”

29. „Hallottuk, milyen büszke és gőgös Moáb, milyen nagyra tartja magát, folyton kérkedik, és mindenki mást lenéz!”

30. Ezt mondja az Örökkévaló: „Jól ismerem Moábot, üres kérkedését. Tudom, hogy dicsekvése hamis, tettei semmit sem érnek!”

31. Siratom Moábot, jajgatok és kesergek miatta, gyászolom Kír-Heresz lakóit.

32. Szibmá szőlője, jobban siratlak, mint Jazért, mert ágaid a tengerig és Jazérig értek! De a pusztító téged is elért, rátört szüretedre, elvitte szőlődet és gyümölcseidet!

33. Kiveszett az öröm és vigasság Moáb földjéről és gyümölcsöseiből, nem kurjongatnak vigadozva a szőlőtaposók, üresen állnak a borsajtók, nincs vidám szüreti mulatság sehol.

34. Hesbón és Elálé népe jajgat, kiáltásuk Jahacig, Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik. Még Nimrim vizei is kiapadtak.

35. „Kiirtom Moábból azokat, akik a magaslatokon áldoznak, isteneiknek tömjént füstölnek!” — mondja az Örökkévaló.

36. Egész lelkemmel gyászolom Moábot, mint a gyász-síp. Siratom Kír-Heresz lakóit, mint temetéskor a síp, mert minden vagyonuk odaveszett!

37. „Bizony, minden fej kopaszra nyírva, minden férfi lenyírta a szakállát, karjukat bevagdalták, derekukon zsákruha.

38. Az utcákon siratást hallani, a házak tetején jajgatást, mert széttörtem Moábot, mint a cserépkorsót, amely nem kell már senkinek!” — mondja az Örökkévaló.

39. Jaj, hogy darabokra tört! Hogy jajgatnak mind! Milyen szégyenletesen megfutamodott! Rémületes, ami történt Moábbal, s még gúnyolják is szomszédai.

40. Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Ellenség csap le Moábra, hirtelen és sebes repüléssel, mint a zsákmányra zuhanó sas. Szárnyát kiterjeszti fölötte, mint ahogy zsákmányát a sas betakarja, mikor a földre száll.

41. Erős várait beveszik, erődítményeit elfoglalják. Moáb harcosainak szíve megolvad, s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.

42. Moáb nem lesz többé nemzet, mivel az Örökkévalóval szemben kevélykedett!

43. Rettegés, verem és csapda vár rád, Moáb lakója — az Örökkévaló mondja ezt neked!

44. Aki elfut a rettegés elől, verembe esik, aki kimászik a veremből, csapdába kerül, mert én büntetem meg Moábot, én hozom rá megbüntetése esztendejét!” — mondja az Örökkévaló.

45. „Hesbón árnyékában pihennek meg a menekülők, de ott is tűz éri el őket, mert láng csap ki Hesbónból, tűz üt ki Szihón palotáiból, megégeti Moáb fejedelmeit, zajongó büszke harcosait.

46. Jaj neked, Moáb! Véged van, Kemós népe! Fiaid fogságba kerülnek, leányaid eladják rabszolgának.”

47. „Az utolsó napokban mégis kiszabadítom Moáb népét a fogságból, és sorsukat jóra fordítom” — mondja az Örökkévaló. Itt végződnek Jeremiás próféciái Moábról.