Jeremiás 9 EFO

1. Jaj, bárcsak szememből patak eredne, bárcsak forrássá lehetne, hogy éjjel-nappal sirassam népem megöltjeit!

2. Bár mehetnék a pusztába, messze földre, utasok szállására, hogy elhagynám népemet, mert mind házasságtörők, árulók gyülekezete!

3. „Nyelvük olyan, mint az íj, hazug szavaik, mint a nyílvesszők. Elburjánzott a hazugság az országban, s a hűséget már nem ismerik! Egyik gonoszság a másikat éri, de engem nem ismernek” — mondja az Örökkévaló.

4. „Mindenki óvakodjon a társától, még testvéretekben se bízzatok! Mert a testvéred is csaló, minden társad rágalmazó.

5. Mind becsapják egymást, nincs egy sem, aki igazat mondana, csak hazugságra tanítják nyelvüket, hamisságban fáradoznak.

6. Egyik gazság a másikat követi, egyik csalárdság jön a másik után, rólam pedig tudni sem akarnak! — mondja az Örökkévaló. —

7. Ezért hát megolvasztom és megtisztítom őket, mint az ezüstöt. Hiszen mi mást tehetnék népemmel? — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —

8. Sebző nyíl a nyelvük, ajkuk folyton hamisságot beszél. Szájuk »Békesség!«-et mond kedvesen, de szívük már csapdát készít testvérüknek.

9. Ne büntessem meg őket ezekért? Az ilyen népnek ne fizessek-e meg?” — kérdezi az Örökkévaló.

10. Siratom a hegyeket, gyászolom az elhagyott legelőket, mert hallatszik többé a nyájak bégetése, nem jár arra senki, még az égi madarak is elmenekültek, a mezei vadak is elfutottak!

11. Azt mondja az Örökkévaló: „Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává, elpusztítom Júda városait, lakatlanná teszem!”

12. Hol van a bölcs, aki érti ezt? Kinek jelentette ki az Örökkévaló szája, hogy hirdesse a népnek? Miért pusztult el az ország? Miért lett kietlen sivatag, ahol sem ember, sem állat nem jár?

13. De hiszen megmondta az Örökkévaló: „Ez a nép elfordult tanításomtól és törvényemtől, amelyet eléjük állítottam, hogy azt kövessék. Nem hallgattak szavamra, s nem úgy éltek, ahogy meghagytam nekik,

14. hanem konokul a saját fejük után mentek, és bálványokat követtek, ahogy őseik tanították őket.

15. Ezért hát én is ürömmel etetem, és méreggel itatom őket — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene. —

16. Szétszórom őket a nemzetek közé, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. De még ott is fegyvert küldök utánuk, hogy öldösse őket, amíg el nem pusztulnak.”

17. Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Figyeljetek rám! Hívjátok a siratóasszonyokat, akik gyakorlottak ebben, küldjetek értük, jöjjenek hamar!”

18. Jaj, sirassatok minket! Fogjatok hozzá, jajgassatok, áradjanak a könnyek, hogy veletek sírjunk mi is!

19. Már hallatszik a siratóének a Sionról: „Jaj nekünk! Hogy elpusztultunk! Milyen nagy szégyen ért minket! Házainkat lerombolták ellenségeink, s el kell hagynunk földünket!”

20. Asszonyok, halljátok meg, mit mond az Örökkévaló! Hallgassatok szavára, tanítsátok meg leányaitokat a siratásra, szomszédjaitokat a siratóénekre:

21. „Jaj, ablakainkra szállt a halál, s bejött házainkba, hogy kipusztítsa gyermekeinket az utcákról, kiirtsa a fiatalokat a terekről!”

22. „Szólj! — mondta nekem az Örökkévaló. — Úgy hevernek majd szerteszét a hullák, mint ganéj a mezőn, mint levágott búza az aratók után, de nem lesz, aki összegyűjtse őket!”

23. Azt mondja az Örökkévaló: „Ne dicsekedjen bölcsességével a bölcs, se erejével az erős, se gazdagságával a gazdag!

24. Ha dicsekedni akar, hát azzal dicsekedjen, hogy igazán ismer engem, tudja, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki hűséges szeretettel, igaz ítélettel, igazságosan kormányozom a föld lakóit, mert ezekben telik kedvem” — mondja az Örökkévaló.

25. „Bizony, eljön az idő, amikor megbüntetem mindazokat, akik ugyan körülmetélik testüket, valójában mégis körülmetéletlenek:

26. Egyiptom népét, Júda, Edom, Ammon és Moáb népét, meg azokat a pusztában élő törzseket, akik a hajukat lenyírják. Megbüntetem őket, mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek; Izráel egész népe pedig körülmetéletlen szívű!”