Jób 10 EFO

1. „Lelkemből megutáltam az életemet! Szabadjára engedem panaszomat, kiöntöm lelkem keserűségét, hadd szóljak szabadon!

2. Azt mondom Istennek: Ne ítélj el, hadd tudjam, mivel vádolsz engem!

3. Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz, miért veted meg kezed alkotását? Miért pártolod a gonoszok szándékait?

4. Pedig szemeid nem emberszemek, te nem úgy látsz, mint a halandó!

5. Napjaid nem olyanok, mint a mi napjaink, esztendeid nem mérhetők az ember idejéhez.

6. Miért kutatod hát bűneimet, miért keresed vétkemet?

7. Pedig tudod, hogy ártatlan vagyok, s nincs, aki kezedből kimentsen engem!

8. Kezed formálta testem, s most mégis ellenem fordulsz, hogy elpusztíts?!

9. Emlékezz rá, hogy agyagból formáltál, s most ismét porrá zúzol kíméletlenül?

10. Úgy öntöttél formába, mint a tejet, mikor sajtot készítenek.

11. Te öltöztettél fel hússal és bőrrel, te illesztetted egybe csontjaim és inaim.

12. Megelevenítettél, körülvettél hűséges szereteteddel, gondviselésed őrizte szellemem.

13. Szívedben ezt mélyen elrejtetted, hiszen tudom, hogy ezt tervezted felőlem.

14. Ha vétkezném, te azt is látnád, s bűnömet nem nézed el.

15. Jaj nekem, ha bűnös vagyok! De ha ártatlan, akkor sem emelhetem fel a fejem, mert elborít az átok és gyalázat. Torkig vagyok a megaláztatással!

16. Ha nagyra tartanám magam, rögtön rám rohannál, mint éhes oroszlán, csodáidat ellenem fordítanád,

17. tanúkat állítanál, hogy vádoljanak, haragod fellángolna, és sereged felsorakozna ellenem.

18. Miért is hoztál ki anyám méhéből? Jobb lett volna holtan születnem,

19. mint aki van is, meg nincs is, kinek sírja az anyaméh!

20. Napjaim oly rövidek! Fordulj el tőlem, kérlek, hadd viduljak fel egy kissé,

21. mielőtt a halál árnyékának földjére költözöm, ahonnan nincs visszaút,

22. ahol sűrű sötétség és homály, szüntelen káosz uralkodik, ahol még a fény is sötétség!”