Jób 11 EFO

1. Majd a naamái Cófár szólalt meg:

2. „Sok szavadra, Jób, senki se feleljen?! Annak legyen igaza, aki többet beszél?

3. Hát azt hiszed, értelmetlen érvelésed elnémít minket? Ha így gúnyolódsz, nincs, aki rád pirít?

4. Hiszen azt állítod, hogy igazad van mindenben! Hogy bátran megállhatsz Isten előtt!

5. Bárcsak Isten maga szólna, bárcsak ő beszélne veled!

6. Bárcsak tanítana a bölcsesség titkára, amely kétszer annyit ér, mint az okoskodás! Tudd meg hát: Isten még el is engedett büntetésedből!

7. De vajon végére tudsz-e járni Isten titkainak? Elérheted a Mindenható tudásának tökéletességét?

8. Hiszen magasabb az, mint a Menny maga, hogy is érhetnéd fel?! Mélyebb, mint a holtak hazája, hogyan mérhetnéd meg?!

9. Bizony Isten bölcsessége nagyobb, mint az egész világ! Szélesebb, mint a végtelen óceán!

10. Ha elfog, és börtönébe zár, vagy a bíró elé idéz, mit tehetsz ellene?

11. Jól ismeri a semmirekellő gonosztevőket. Ha látja a bűnt, talán nem törődik vele?

12. Hamarabb szül a vadszamár emberfiat, mint, a hitvány ember bölcs szívet szerez!

13. Jób, te csak fordítsd a szíved Isten felé, és emeld fel imára kezed!

14. Ha minden bűntől megtisztítod szíved, ha otthonodban nem marad semmi hamisság,

15. akkor bátran emelheted arcodat Istenhez, akkor megerősödsz, és félelmed elrepül.

16. Szenvedésed végképp elfelejted, s azt kérdezed: hol van már a tavalyi hó?

17. Életed ragyogóbb lesz, mint a déli verőfény, még legsötétebb órád is fénylik, mint a hajnal.

18. Akkor biztonságban élhetsz, és remény táplálja lelked, körülnézel, és nyugodtan lefekhetsz.

19. Mikor alszol, senki nem ijeszt fel, és sokan keresik barátságodat.

20. Az istentelen azonban hiába vár segítséget, nem menekülhet meg! Egyetlen reménye: a halál.”