Jób 13 EFO

1. „Mindezt én is láttam és tudom, mindezt már hallottam éppen eleget! Nincs abban semmi új, amit mondtatok.

2. Én is tudok annyit, mint ti, nem vagyok nálatok alábbvaló!

3. Nem veletek, hanem a Mindenhatóval, igen, vele akarok beszélni! Istennel kívánom megvitatni ügyemet!

4. Ti csak hazug képmutatók vagytok, mindhárman tehetetlen orvosok!

5. Bárcsak végre elhallgatnátok, akkor legalább bölcsnek látszanátok!

6. Most hallgassatok meg engem! Figyeljetek érvelésemre!

7. Vajon Isten érdekében beszéltek hamisan? Vajon az ő kedvéért ravaszkodtok ennyire?

8. Őt akarjátok védeni velem szemben? Csak azért álltok mellé, mert ő az Isten!

9. Mi lesz, ha megvizsgálja szándékotokat? Vajon őt is becsaphatjátok-e, mint az embereket?

10. Megbüntet titeket biztosan, ha részrehajlók vagytok!

11. Nem féltek-e ítéletétől, nem rettentek személyétől?

12. Bölcs mondásaitok semmit sem érnek, érveitek ingatagok, mint az agyagfalak.

13. Most hallgassatok, hadd szóljak én, bármi is lesz velem, nem bánom!

14. Miért is haragítanám Istent magamra, miért kockáztatnám az életem?

15. Nincs veszteni valóm, öljön meg engem, ha akar, de megvédem ügyemet előtte!

16. Mert aki istentelen és bűnös, az nem állhat meg Isten előtt, ebben bízom én!

17. Hallgassátok hát, amit mondok, gondosan figyeljetek szavaimra!

18. Halljátok védekezésem! Tudom, végül felmentő ítélet vár!

19. Kicsoda vádolhat engem? Ha van ilyen, inkább elhallgatok és meghalok.

20. Istenem, csak kettőt adj meg nekem, akkor nem rejtőzöm el előled!

21. Vedd le rólam súlyos kezed terhét, és ne rémíts többé!

22. Azután kérdezz, és felelek, vagy hadd kérdezzelek én, s te válaszolj!

23. Hány bűnömet tartod számon? Hadd tudjam, mi van a rovásomon!

24. Istenem, miért rejtőzöl, miért takarod el arcodat előlem? Miért bánsz velem, mint ellenségeddel?

25. Miért kergetsz, mint szél a száraz falevelet? Minek űzöl száraz kórót?

26. Miért írsz ellenem keserű vádakat? Most kell bűnhődnöm régi bűneimért?

27. Lábaimat kalodába zártad, minden lépésem szemmel tartod, határt vontál körülöttem, melyet át nem léphetek.

28. Életem széthullik, mint a korhadó fa, szertefoszlik, mint a molyrágta ruha.”