Jób 15 EFO
1. Ezután a témáni Elifáz kezdett prédikálni:
2. „Jób, ha igazán bölcs lennél, nem beszélnél ilyen értelmetlen dolgokat! Nem beszélnél a levegőbe!
3. Azt hiszed, a bölcs ilyen üres szavakkal érvelne? Ilyen értelmetlenségeket mondana?
4. Te már az istenfélelmet is semmibe veszed! Neked már az Istenhez való imádság sem ér semmit!
5. Szavaid világosan mutatják bűnödet, hiába próbálsz ravaszkodni, hogy becsapj bennünket!
6. Nem én ítéllek el téged, hanem a saját szavaid! Saját beszéded tanúskodik ellened!
7. Azt gondolod, te vagy az első ember, aki a Földön született? Előbb lettél, mint a hegyek?
8. Vajon ott voltál-e, mikor Isten tanácskozott? Azt hiszed, egyedül te vagy bölcs a világon?
9. Mit tudsz, amit mi nem? Mihez értesz, amiben mi tudatlanok vagyunk?
10. Van közöttünk ősz hajú és öreg, van, aki apádnál is idősebb!
11. Lenézed Isten vigasztalását, megveted, mikor szelíden szólunk hozzád?
12. Miért ragad el az indulat, miért tekintesz haraggal ránk?
13. Hiszen Istenre haragszol, mikor így beszélsz!
14. Mert hogy is lehetne az ember ártatlan? Hogy lehetne bűntelen, akit anya szült?
15. Hiszen Isten még angyalaiban sem bízik! Szemében még a Menny sem igazán tiszta és szent!
16. Mennyivel kevésbé az ember, aki utálatos és romlott, aki úgy issza a gonoszságot, mint a vizet!
17. Most hallgass rám, Jób, elmagyarázom ezt neked! Elmondom neked, amit láttam.
18. Elmondom, amit a bölcsektől hallottam, amit ők is őseiktől tanultak régen.
19. Őseiktől, akik ezt a földet örökségül kapták, akik között nem járt idegen.
20. Ezt mondták: aki bűnös, annak szenvednie kell egész életében. Aki erőszakos és kegyetlen, mindhalálig gyötrődik.
21. Minden hang megrémíti, ellensége akkor tör rá, amikor biztonságban érzi magát.
22. Abban hisz, hogy a holtak közül soha vissza nem térhet, attól fél, hogy egyszer kard járja át.
23. Kenyere miatt aggódik, és tudja, hogy pusztulás vár rá,
24. fél a nyomorúságtól és veszedelemtől. Mindez rá is támad, mint ellenséges király.
25. Miért? Mert öklét rázta Istenre, a Mindenhatóval szemben nagy hangon hősködött,
26. makacsul harcolt ellene, vastag pajzsával eltakarta arcát Isten elől.
27. A bűnösnek, még ha gazdag és elhízott is,
28. városait lerombolják, otthona romba dől, háza üresen marad.
29. Ám az istentelen nem lesz mindig gazdag, vagyonából semmi sem marad, s gabonája sem hoz bő termést.
30. Nem menekülhet meg a sötétségtől. Olyan lesz, mint zöldellő fa, ha kiszárad, Isten lehelete messze elsodorja.
31. Hiába hitegeti magát hazugságokkal, hiába bízik abban, ami hamis, mert jutalmul csak az üresség jut neki!
32. Az istentelen idő előtt meghal, mint a faág, amely nem zöldül ki többé.
33. Mint a szőlő, amelyről a termés éretlen lehull, mint olajfa, amely lehullatja virágát.
34. Mert az istentelenek nem jutnak semmire. Tűz emészti meg házaikat, akik szeretik a megvesztegetést.
35. Gonosz tervek fogannak meg lelkükben, belsejükben álnoksággal terhesek, s végül vétket szülnek.”