Jób 15 HUNB

1. Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2. Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?

3. Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?

4. Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt.

5. A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad.

6. Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.

7. Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?

8. Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

9. Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?

10. Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.

11. Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?

12. Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid,

13. hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?

14. Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?

15. Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében.

16. Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

17. Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el,

18. amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.

19. Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.

20. A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.

21. Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.

22. Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.

23. Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24. Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,

25. mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.

26. Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.

27. Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;

28. pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.

29. Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.

30. Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.

31. Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.

32. Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,

33. mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.

34. Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

35. Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.