Jób 16 EFO

1. Akkor Jób így válaszolt:

2. „Hallottam én már ilyet eleget! Hitvány vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3. Mikor lesz már vége az értelmetlen locsogásnak?! Meddig akarjátok még nyújtani a beszédet?

4. Lennétek csak az én helyemben, akkor én is mondhatnék nektek ilyeneket! Akkor én is vádolhatnálak benneteket, csóválhatnám fejemet miattatok.

5. De legalább igyekeznék vigasztalni titeket, próbálnám enyhíteni fájdalmatokat.

6. De jaj, az én fájdalmam nem enyhül, ha szólok, s nem segít rajtam az sem, ha hallgatok!

7. Istenem, elvetted minden erőmet! Elpusztítottad egész családomat!

8. Milyen sovány és gyenge lettem, ez is ellenem tanúskodik, mert mindenki azt hiszi, bűnös vagyok!

9. Hiába, Isten haragszik rám, és ellenem támad, fogát csikorgatja, és széjjelszaggat engem. Ellenségeim pedig gyűlölködve bámulnak rám.

10. Körém gyűltek az emberek, s mind engem vádolnak, szavaik arcul csapnak, összefognak ellenem!

11. Bizony, Isten kiszolgáltatott engem a gonosznak! Egyenesen a gonosz kezébe adott!

12. Pedig békében és jólétben éltem, de összetört engem hirtelen! Nyakon ragadott, és szétzúzott! Céltáblája lettem,

13. íjászai körülvettek, nyilaik eltaláltak, belső részeimbe fúródtak, kegyetlen kínokat szenvedek!

14. Újra meg újra rám rohan, réseket tör rajtam, mint az ostromló sereg.

15. Zsákruhába öltöztem, porban ülök, minden dicsőségem odavan!

16. Arcom a szüntelen sírástól eltorzult, szempilláimra a halál árnyéka ült,

17. pedig nem tapad kezemhez gonoszság, és imádságom tiszta!

18. Ó föld, ne takard el véremet! Ne rejtse el az ég segélykiáltásomat!

19. Mégis tudom, van tanúm a Mennyben! Van, aki mellettem tanúskodik a magasban!

20. Barátaim csúfolnak, én mégis Istenre nézek éjjel-nappal!

21. Tanúm szót emel értem Istennél, mint az ember fia, ha barátját védi a bíró előtt.

22. Hamar elfutnak az évek, s odamegyek, ahonnan nincs visszatérés.”