Jób 2 EFO
1. Ezután Isten angyalai ismét megjelentek az Örökkévaló előtt, és odajött a Sátán is.
2. Az Örökkévaló megszólította a Sátánt: „Honnan jössz?” Ő pedig ezt válaszolta: „Megkerültem és keresztül-kasul bejártam az egész Földet.”
3. Akkor az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá fogható az egész Földön! Mert tökéletes és igazságos, és senki sem vádolhatja őt bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledik Istenhez, és gyűlölettel fordul el a gonosztól. Megpróbáltál ugyan rávenni, hogy Jób ellen forduljak, hogy őt ok nélkül elpusztítsd —, de ő mégis erősen tartja magát ártatlanságában.”
4. A Sátán így felelt: „Bőrt a bőrért! Ha az életéről van szó, az ember mindent odaad, hogy megmeneküljön. Próbáld csak meg: ha kinyújtod kezed, és csapásokkal sújtod a testét,
5. biztosan megátkoz téged szemtől-szembe!”
6. Erre az Örökkévaló így válaszolt: „Kezedbe adom Jóbot, azt tehetsz vele, amit akarsz, de meg nem ölheted!”
7. Akkor a Sátán kiment az Örökkévaló elől, és megverte Jóbot fájdalmas betegséggel: sebek lepték el Jób egész testét a feje búbjától a talpáig mindenhol.
8. Jób pedig a hamuban ült és fájó sebeit vakarta egy törött cseréppel.
9. Felesége ezt mondta: „Még mindig kitartasz amellett, hogy ártatlan vagy?! Átkozd meg Istent, és halj meg!”
Jóbot meglátogatják barátai10. De Jób ezt felelte: „Úgy beszélsz, mintha elment volna az eszed! Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk tőle!” Annak ellenére, hogy ezek történtek vele, Jób mégsem vétkezett. Nem vádolta Istent.
11. Ezután Jób három barátja, a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, akik megtudták, hogy milyen szerencsétlenségek érték a barátjukat, elhatározták, hogy meglátogatják, és együttérzésükkel vigasztalják őt. Elindultak otthonról, és együtt utaztak Jóbhoz.
12. Amikor megérkeztek, és meglátták Jóbot, alig ismertek rá. Mindhárman hangos sírásra fakadtak, megszaggatták a ruháikat, és port szórtak a fejükre.
13. Odaültek Jób mellé a porba, de hét nap és hét éjjel meg sem tudtak szólalni, mert látták, milyen nagy fájdalom és szomorúság érte a barátjukat.