Jób 20 EFO

1. Ezután a naamái Cófár szólalt meg:

2. „Gondolataim felkavarják lelkemet, sürgetnek, hogy válaszoljak neked, Jób.

3. Hiszen te állandóan kioktatsz, és megszégyenítesz minket! De majd én bölcsen megfelelek!

4 5. Tudod-e, hogy a gonoszok nem örülhetnek sokáig?! Tudod-e, hogy az istentelenek vigadozása csak egy pillanatig tart?! Mióta Isten Ádámot a Földre helyezte, ez mindig is így volt!

6. Mert ha büszkeségük az égig érne is, ha fejüket a felhőkig emelik is a gonoszok,

7. mégis eltűnnek örökre! Eltűnnek, mint mezőn a ganéj. Akik látták őket ezt kérdezik: »Hová lettek oly hirtelen?«

8. Bizony, az istentelen eltűnik, mint az álom, nem látja többé senki sem. Elfelejtik, mint a rossz álmot.

9. Akik látták, nem láthatják soha többé. Otthona is elfelejti, nem emlékszik rá.

10. Amit apjuk elvett a szegényektől, gyermekei fizetik vissza. Bizony, a gonosz ki kell engedje markából minden vagyonát!

11. Még ha fiatal is, erőtől duzzad, hirtelen mégis a porban fekszik, egyszerre odavan.

12. A gonosznak édes a gonoszság, szinte szájában tartogatja, nyelve alatt rejtegeti sokáig,

13. sajnálja lenyelni, hosszan ízlelgeti.

14. De gyomrában a gonoszság megkeseredik, s mint a kígyóméreg, olyan lesz a belsejében.

15. Az istentelen mohón nyeli a gazdagságot, de végül mégis kihányja. Isten kihajt belőle mindent, amit benyelt.

16. Vipera mérgét szívja magába, kígyómarás öli meg hirtelen,

17. s nem élvezheti többé a gazdagságát: a tejjel-mézzel folyó patakokat.

18. Vissza kell adja, amit megszerzett, nem örülhet vagyonának, amelyért dolgozott.

19. Mert elnyomta a szegényeket, és nem törődött nyomorúságukkal, erőszakkal elvette házaikat, amelyeket nem ő épített.

20. A gonoszoknak semmi sem elég, kapzsiságuk nem ismer határt, étvágyuk elől semmi sem menekülhet,

21. utánuk csak pusztaság marad. Így emésztik el a szegényeket, ezért a gonoszok jóléte nem tart sokáig.

22. Amikor már mindent összeharácsolt, és bőségben tobzódik, akkor szakad rá hirtelen a szükség és szegénység. Bizony, egyszerre éri mindenféle csapás,

23. mert Isten rázúdítja haragja tüzét, s jóllakatja a gonoszt veszedelemmel. Záporoznak rá a harag csapásai, s ezzel kell töltenie hasát kenyér helyett.

24. Ha elfut a gonosz az acélkard elől, átveri mellét a bronz nyílvessző.

25. Úgy átfúrja testét a nyílvessző, hogy hátából áll ki a hegye. Villámló nyílhegy fúródik májába, s a rémület tiporja földre.

26. Féltve őrzött kincseit elpusztítják, őt magát tűz emészti meg, amelyet nem emberkéz gyújtott. Tűz, amely mindent feléget, ami még házában megmaradt.

27. A gonosz bűneit napvilágra hozza az ég, s felkel a föld, hogy tanúskodjon ellene.

28. Árvíz sodorja el házát, családját, mindenét: elsöpri Isten haragja mindenestül azon a napon.

29. Bizony, Isten így bánik a gonoszokkal, ezt kapják örökségül tőle, mert így rendelkezett.”