Jób 22 EFO

1. Ekkor a témáni Elifáz kezdett beszélni:

2. „Vajon Isten rászorul-e bárki segítségére? Hiszen, még a bölcs is csak magának használ vele, ha bölcs!

3. Mit használ a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Mit nyer ő vele, ha tökéletesen élsz?

4. Azt gondolod, istenfélelmed miatt büntet téged? Ezért száll perbe veled?

5. Nem, Jób, hanem azért, mert sokat vétkeztél! Se szeri, se száma bűneidnek!

6. Talán ok nélkül zálogba vetted az adóstól ruháját, megfosztottad köpenyétől is a nyomorultat!

7. Talán nem adtál inni a szomjazónak, vagy kenyeret az éhezőnek.

8 9. Talán üres kézzel küldted el az özvegyeket, akik tőled kértek segítséget, talán megkárosítottad az árvákat, pedig milyen hatalmas birtokaid vannak, és mennyire tisztelnek az emberek!

10. Ezért estél csapdába, ezért vesz körül a félelem!

11. Világosságod ezért sötétült el, emiatt nem látsz reményt, ezért borított el a sok nyomorúság.

12. Lásd, Isten a Mennyben lakik, fenn a magasban! Nézd a csillagokat, milyen messze, fent ragyognak, Isten mégis fölülről néz le rájuk!

13. Talán azt gondolod: »Vajon lát-e onnan, a magasból, s törődik-e velem? Vajon keresztüllát-e a sötét felhőkön, hogy megítéljen?

14. Bizony, eltakarnak előle a fellegek, nem lát ő engem, mikor lépdel az ég boltozatán!«

15. Jób, ha így gondolod, te is azokat a gonoszokat követed, akik régen ezen az úton indultak el.

16. Azokat, akiket az özönvíz elsöpört, akiket a pusztulás hirtelen elragadott.

17. Ők is azt mondták Istennek: »Maradj távol tőlünk! Boldogulunk mi nélküled is! Ugyan, mit tehet velünk a Mindenható?!«

18. Pedig ő töltötte meg házaikat minden jóval! Isten mentsen az ilyen gonosz gondolatoktól!

19. Látják az igazak a gonoszok vesztét, és örülnek, nézik ezt az ártatlanok, és gúnyolják őket:

20. »Bizony, csak elpusztultak ellenségeink, tűz égette fel minden gazdagságukat!«

21. Békülj meg Istennel, Jób, és bízz benne, akkor még jóra fordul sorsod!

22. Tanítson téged a Mindenható beszéde, vésd szívedbe minden szavát!

23. Mert ha visszatérsz hozzá, újra felépülsz! Ha megtisztítod házadat a gonosztól,

24. ha porba dobod az aranyat, a folyó kavicsai közé a legtisztább aranyat,

25. ha a Mindenható lesz minden kincsed, és legtisztább ezüstöd,

26. akkor újra Istenhez emelheted arcodat, és megint a Mindenhatóban gyönyörködsz majd!

27. Akkor imádkozol hozzá, és ő meghallgat, te pedig teljesíted, amit fogadtál neki.

28. Ha valamit eltervezel, sikerre viszed, és útjaidra világosság ragyog.

29. Még ha megaláznak, azt is felmagasztalásnak mondod, mert a Mindenható megmenti az alázatost.

30. Bizony, megszabadítja még azt is, aki nem ártatlan, ha te magad ártatlan vagy, és kéred Istent, a kedvedért megteszi.”