Jób 24 EFO

1. „Miért, hogy a Mindenható látja a gonoszok tetteit, mégsem tűzi ki a napot, amikor megítéli őket? Miért, hogy akik ismerik Istent, azok sem tudják, mikor ítéli el végre a gonoszokat?

2. Elnyomják a gonoszok a szegényeket, szomszédjuk földjéből elvesznek, mások nyájaiból juhokat rabolnak, és más legelőre vezetik őket.

3. Még az árváktól is ellopják a szamarakat, az özvegyektől is zálogba veszik az ökröket.

4. Leszorítják az útról a szegényeket, s a föld nyomorultjai elrejtőznek előlük.

5. A szegények kora reggel munkához fognak, hogy betevő falatjukat megkeressék, családjuk kenyerét megszerezzék. Olyanok, mint a vándorló vadszamarak, mikor füvet keresnek a pusztában.

6. A szegények csak a maradékot szedegetik mások földjén, aratás után, vagy szüret elmúltával a gonoszok szőlőjében.

7. Nincs takarójuk éjjelre, meztelenül hálnak a hidegben.

8. Áztatja őket a záporeső, a sziklát ölelik menedékül, mert nincs hová behúzódjanak.

9. A gonoszok anyjuk melléről is elszakítják az árvát, ruháját is lehúzzák a szegényről, hogy zálogba vegyék.

10. Az meg kénytelen ruhátlan dolgozni, hordja a búzát a gazdag magtárába, miközben ő maga éhezik.

11. Olajat présel a gazdag olajfaligetében, mustot sajtol szőlőskertjében, közben szomjúság gyötri.

12. A városban haldoklók hörgése hallik, sebesültek kiáltanak segítségért, de Isten mit sem törődik velük.

13. Vannak, akik Isten világossága ellen lázadnak, s nem törődnek vele, hogy mit kíván, nem aszerint élnek, ahogy ő akarja.

14. A gyilkos felkel reggel, hogy megölje a szegény nyomorultat. Éjjel meg olyan lesz, mint a tolvaj.

15. A prostituált szeme az alkonyatot lesi, hogy ne lássa senki, mikor útjára indul, még arcát is eltakarja.

16. A tolvaj éjjel indul útjára, a sötétség leple alatt betör a házakba. De nappal bezárkózik, mert látni sem akarja a világosságot.

17. Nekik az éjfél a reggelük, a halál árnyéka az ismerősük.

18. De a gonoszok hirtelen eltűnnek, ahogy az árvíz elsodorja a szalmaszálat, átkozott lesz örökségük a földön, szőlőskertjükben többé nem szüretel senki.

19. Úgy nyeli el őket a holtak hazája, mint olvadó hó vizét a nyári hőség.

20. A gonosz meghal, és még anyja is elfelejti, csak a férgek örülnek neki. Senki sem emlékszik rá többé, és gonoszságának örökre vége szakad.

21. A gonosz kifosztja a gyermektelen asszonyt, és nem tesz jót az özvegyekkel.

22. Hatalmával Isten megrontja a hatalmasokat, és felemeli azokat, akik már életükben sem bíztak.

23. Biztonságot nyújt nekik, hogy megnyugodjanak, szemmel tartja útjaikat.

24. A gonoszok talán kis időre sikeresek, de hamar eltűnnek. Levágják őket is, mint a gabona kalászát, meghalnak, mint bárki más.

25. Nem így van? De igen! Cáfoljátok meg, ha tudjátok, szavaimat!”