Jób 24 HUNB

1. Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?

2. Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.

3. Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.

4. Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.

5. Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.

6. A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.

7. Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.

8. Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.

9. Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.

10. Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.

11. Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.

12. A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.

13. Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.

14. Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.

15. A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja –, és leplet borít az arcára.

16. Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.

17. Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.

18. Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.

19. Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.

20. Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.

21. Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.

22. Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.

23. Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.

24. Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.

25. Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?