Jób 27 EFO

1. Ezután Jób így folytatta:

2. „Az élő Istenre mondom, aki elvette igazságomat, és a Mindenhatóra, aki lelkem megkeserítette,

3. hogy amíg csak élek, míg van bennem lélek, míg Isten lehelete éltet,

4. ajkam nem mond valótlant, nyelvem nem szól hazugságot!

5. Isten ments, hogy igazat adjak nektek! Halálomig kitartok ártatlanságom mellett.

6. Ragaszkodom hozzá, hogy igazságos vagyok, nem vádol lelkiismeretem egyetlen napomért sem!

7. Ellenségeim jussanak a bűnösök sorsára, büntessék meg azokat, akik ellenem támadnak!

8. Mert nincs remény az istentelenek számára, mikor kivágja őket Isten, mikor elkéri tőlük lelküket!

9. A bajban hiába kiáltanak hozzá, nem hallgatja meg őket.

10. Nem gyönyörködhetnek többé a Mindenhatóban, nem hívhatják segítségül Istent soha többé.

11. Figyeljetek rám, hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról, megmutatom nektek a Mindenható terveit!

12. Hiszen ti Isten erejét saját szemetekkel láttátok, hogyan mondhattok hát ilyen ostobaságokat?

13. A gonoszok számára ezt készítette Isten, a kegyetlen nyomorgatók ezt kapják örökségül a Mindenható kezéből.

14. Még ha sok gyermeket nevel is, azokra mind halál vár, utódainak még kenyér sem jut elég.

15. Akik az éhséget túlélik, azokat járvány öli meg, özvegyeik sem siratják el őket.

16. Rakásra gyűjti a gazdag a pénzt, mint a port, és a drága ruhákat, mint az agyagot,

17. de amit összegyűjtött, az másoké lesz, igazak viselik majd ruháit, ártatlanok használják a pénzét.

18. A gonosz felépíti házát, de az nem lesz tartós, mint a csőszkunyhó, vagy a pókháló, elpusztul hamar.

19. Egyik este gazdagon fekszik le, másnap reggel már szegényen ébred.

20. Rémület tör rá, mint váratlan árvíz, elragadja az éjjeli forgószél.

21. Felkapja a keleti szél, és elfújja, messze sodorja otthonától,

22. rázúdul kíméletlenül, hiába menekül előle.

23. Akik látják, összecsapják kezüket, mikor a gonosz menekül, s gúnyolódva sziszegnek utána.”