Jób 31 EFO

1. (Mikor még jó dolgom volt,) „Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy fiatal lányokra nem nézek vágyakozva.

2. Hiszen ha megkívánnám őket, milyen örökséget kaphatnék akkor Istentől, mi jót várhatnék a Mindenhatótól?

3. Mert aki vétkezik, annak romlás a büntetése, a bűnösnek pusztulás a sorsa!

4. Hiszen Isten éberen figyel, szemmel tartja minden lépésemet.

5. Ha görbe utakon jártam vagy hazudtam, ha becsaptam a társam, ha megkárosítottam — Isten azonnal észrevette volna.

6. Bárcsak lemérné tetteimet az igazság mérlegén! Meglátná akkor ő is, hogy ártatlan vagyok!

7. Ha letértem az igaz útról, ha szívem szemem kívánságát követte, ha kezemet bűn szennyezte be,

8. más arassa le akkor, amit vetettem, és tépje ki tövestül, amit ültettem!

9. Ha szívem más asszonyára áhítozott, ha kerestem az alkalmat, hogy vétkezzem vele,

10. akkor feleségem más férfi ételét készítse, és más férfi háljon vele!

11. Hiszen gyalázatos bűn lett volna, ha így teszek, ítéletre méltó lennék biztosan,

12. bűnöm égetne, mint a tűz, megemésztene teljesen, elpusztítaná minden vagyonomat.

13. Ha nem bántam igazságosan szolgáimmal, mikor panaszuk volt ellenem,

14. hogyan állhatnék meg Isten színe előtt? Mit válaszolhatnék neki, mikor felelősségre von?

15. Hiszen engem is, a szolgámat is ő teremtett az anyaméhben. Ugyanaz az Isten formált mindkettőnket anyánk szíve alatt.

16. Nem tagadtam meg a szegényektől, amire vágytak, segítettem az özvegyeket, nélkülözni nem hagytam őket.

17. Megosztottam kenyerem az éhezőkkel, bőven adtam az árváknak.

18. Igen, apjuk voltam az árváknak, és gondviselőjük az özvegyeknek egész életemben.

19. Ha szegényt láttam rongyosan, takaró nélkül a nyomorultat, örömmel segítettem rajtuk.

20. Juhaim gyapjából adtam nekik meleg takarót, s a rongyosat felruháztam, úgyhogy áldottak érte mindannyian.

21. Nem fenyegettem az árvát kezemmel, mikor segítséget kért a kapuban.

22. Nem így van? De igen! Ha nem lenne igazam, szakadjon ki a karom tövestől, és vállam váljon el testemtől!

23. De mindezeket el nem követtem, egész életemben tiszteltem és féltem Istent, s a Mindenható büntetésétől rettegtem!

24. Nem bíztam gazdagságban, pénzben, vagyonban, csak a Mindenhatóban. Nem reménykedtem soha színaranyban.

25. Nagy gazdagságom miatt nem dicsekedtem, hatalmas jövedelmem sem tett elbizakodottá.

26. Nem imádtam a ragyogó Napot, sem a gyönyörű Holdat,

27. nem intettem csókot feléjük kezemmel, nem csábították el szívem.

28. Hiszen utálatos bűn lenne, súlyos büntetésre méltó, ha megtagadtam volna a Menny Istenét!

29. Mikor ellenségem baj érte, nem örvendtem romlásán, nem nevettem kárörvendőn, ha bajba került.

30. Soha nem átkoztam, s nem kívántam halálát.

31. Jól tudták a szolgáim: az idegen nálam mindig jóllakott,

32. a jövevénynek szállást kínáltam, vendégül láttam az utazókat.

33. Mások talán eltitkolják vétkeiket, de én soha nem tettem ilyet!

34. Nem féltem az emberektől, hogy rólam mit mondanak, nem féltem rokonaim véleményétől, nem burkolóztam hallgatásba, nem zárkóztam házamba!

35. Ó, bárcsak meghallgatna engem! Bárcsak válaszolna nekem a Mindenható! Írná csak könyvtekercsbe, mit vétettem!

36. Bátran vállaimra venném a vádakat, s fejemre tenném azt a tekercset, mint koronát!

37. Számot adnék előtte minden lépésemről, s mint fejedelem, úgy járulnék elébe.

38. Ha bárkitől elvettem volna földjét, annak barázdái ellenem kiáltsanak,

39. ha munkásaim bérét ki nem fizettem, ha gazdájától megpróbáltam elvenni birtokát,

40. akkor földemen búza helyett tövis teremjen, s árpa helyett hitvány gyomok!” Itt végződnek Jób beszédei.