Jób 33 HUNB
1. Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre!
2. Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó.
3. Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél.
4. Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet.
5. Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!
6. Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is.
7. Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni.
8. Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat:
9. Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm,
10. Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem,
11. béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet.
12. Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál.
13. Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ?
14. Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele.
15. Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg,
16. akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz.
17. Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől.
18. Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver.
19. Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.
20. Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét.
21. Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak.
22. Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz.
23. Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét,
24. akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat!
25. Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága.
26. Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak.
27. Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
28. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.
29. Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel,
30. hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.
31. Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek!
32. Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni.
33. Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.