Jób 35 EFO

1. Azután Elihú így folytatta:

2. „Jób, valóban úgy véled, hogy Istennel szemben neked van igazad?

3. Azt kérded: »Mi hasznom belőle, ha Istent félem és tisztelem? Mit nyerek vele, ha nem vétkezem?«

4. Hadd feleljek erre neked is, barátaidnak is!

5. Nézz fel az égre, és lásd meg, figyeld meg a fellegeket, mily magasan szállnak!

6. Isten azonban messze fölöttük lakik, mit árthatsz neki, ha vétkezel? Még ha megsokasodnak is bűneid, mit tehetsz ellene?

7. De ha ártatlanul élsz, nem őt segíted vele! Mit kaphat tőled, ami hiányzik neki?

8. Bűneiddel csak a halandóknak ártasz, amilyen magad is vagy! Igazságod is csak a halandóknak használ, amilyen magad is vagy!

9. A nyomorultak jajgatnak az elnyomás alatt, szabadítóért kiáltanak az erőszakosság miatt.

10. Mégsem a Teremtőjükhöz fordulnak segítségért, aki a legsötétebb órában is öröménekre indít,

11. aki bölcsességre tanít, még a földi állatok és az égi madarak által is.

12. Vagy kiáltanak a gonoszok büszkesége miatt, de Isten nem válaszol.

13. Bizony, hiába kiáltanak, Isten nem hallgatja meg, nem figyel rájuk a Mindenható.

14. Így hát, Jób, Isten neked sem válaszol, mikor panaszkodsz, hogy nem látod őt, mikor keseregsz, hogy ügyedet elé akarod terjeszteni.

15. Azt gondolod: »Mivel nem látja a bűnt, nem is büntet érte.«

16. Így hát csak beszélsz, meggondolatlanul, folyvást fecsegsz, értelmetlenül!”