Jób 36 HUNB

1. Azután így folytatta beszédét Elíhú:

2. Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.

3. Messziről hozom, amit tudok, hogy igazoljam Alkotómat,

4. mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.

5. Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű.

6. Nem tartja életben a bűnöst, de a nyomorultnak igazságot szolgáltat.

7. Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.

8. Ha pedig bilincsekbe verik, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

9. ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.

10. Megnyitja fülüket az intelem befogadására, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.

11. Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban.

12. De ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.

13. Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.

14. Már fiatalon elhal a lelkük, s életük, mint a paráznáké.

15. A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.

16. Téged is kivezetne a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.

17. De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.

18. Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.

19. Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?

20. Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!

21. Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!

22. Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?

23. Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?

24. Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!

25. Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.

26. Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.

27. Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,

28. amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.

29. Értheti-e valaki, miért terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra?

30. Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.

31. Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.

32. Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire.

33. Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését.