Jób 4 EFO

1. Akkor megszólalt a témáni Elifáz:

2. „Ha mondok valamit, nem bánod-e? Ki állja meg ezt szó nélkül?

3. Sokakat tanítottál, sok éven át, aki gyenge volt, bátorítottad,

4. szavad a botladozót felsegítette, a roskadozó térdeket megerősítette.

5. De most, hogy te kerültél sorra, megzavarodsz? Mikor téged ér baj, mindjárt elhagy erőd?

6. Istenfélelmed miért nem ad erőt? Igazságos életed nem nyújt reményt?

7. Gondold csak meg, az ártatlanokat nem éri csapás! Aki igazságosan él, nem éri veszedelem!

8. Hanem akik hamisságot szántanak, és gonoszságot vetnek, azok aratnak veszedelmet!

9. Ezeket Isten lehelete elsöpri, haragjának forgószele szétzúzza.

10. Olyanok lesznek, mint az ordító oroszlán, mint a törött fogú morgó oroszlán,

11. mint nőstény oroszlán, ha nem talál prédát. Mind elpusztulnak, s kölykeik éhen halnak.

12. Titokzatos szót hallottam, suttogás jutott fülembe,

13. mikor éjjeli látomáson töprengtem éppen, s mély álomba zuhantam hirtelen.

14. Félelem és remegés fogott el, még csontjaim is reszkettek.

15. Egy szellem suhant el arcom előtt, s még a hajam is égnek állt.

16. Csendben megállt előttem, de nem láttam alakját, valaki ott volt, éreztem. Azután megszólalt:

17. »Vajon az ember megállhat-e Isten előtt? Számára lehet-e valaki elfogadható?

18. Hiszen még mennyei szolgáiban sem bízhat, még angyalaiban is talál hibát!

19. Hát még az emberekben, akik porból épített agyagházakban laknak, s könnyebben szétnyomhatók a molynál!

20. Reggeltől estig csak szenvednek, majd örökre elvesznek, de észre sem veszi senki.

21. Sátoruk cövekét kihúzzák, s meghalnak bölcsesség nélkül.«”