Jób 4 HUNB

1. Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2. Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?

3. Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.

4. A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted.

5. Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?

6. Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad?

7. Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?

8. Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják.

9. Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.

10. Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!

11. Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.

12. Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,

13. éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.

14. Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat.

15. Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen.

16. Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:

17. Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?

18. Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát.

19. Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják, mint a molyt!

20. Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre.

21. Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.