Jób 41 EFO

1. Jób, nézd csak a Leviátánt! Kihúzhatod-e horoggal a vízből, mint a halat? Nyelvét lekötözheted-e kötéllel?

2. Orrába tennél-e karikát, s kötelet, vagy horgot az állába, hogy azzal vezesd?

3. Gondolod, hogy könyörögni fog neked? Vagy hízelegve kérlel, hogy engedd szabadon?

4. Azt hiszed, megegyezhetsz vele, talán szolgádnak fogadod örökre?

5. Vagy játszanál vele, mint egy kismadárral, megkötnéd, hogy gyermekeid pórázon vezessék?

6. Talán eladnád a halászoknak, hogy alkudozzanak fölötte a piacon? Vagy feldarabolnád, hogy szétosszad a kereskedők között?

7. Döfhetsz-e a hátába lándzsákat, vagy a fejébe szigonyt?

8. Ha megpróbálod, többé esélyed sem lesz harcolni vele! Gondold meg, mi történne veled!

9. Aki megtámadja, halálosan téved, már a puszta látványától is összerogy a vakmerő!

10. Ki olyan bátor és bolond, hogy a Leviátánt megharagítsa? Akkor hát, kicsoda merne velem szembeszállni?

11. Kicsoda adott nekem előbb, hogy én tartozzam neki?! Hiszen minden az enyém az ég alatt!

12. Nézd a Leviátán lábait, nézd hatalmas erejét, formáját, az egész milyen tökéletes!

13. Ki foszthatja meg a páncéljától? Ki tudná átdöfni kettős pajzsait?

14. Hatalmas állkapcsát ki feszítheti fel? Fogai milyen rémületesek!

15. Hátát erős pajzsok sora védi, összekapcsolva szorosan és szilárdan,

16. oly tökéletesen, hogy még levegő sem jut közéjük.

17. Egyik a másikhoz annyira jól illik, erősen kapcsolódnak, szét nem választhatók.

18. Mikor a Leviátán tüsszent, mintha villám lobbanna fel, szeme úgy ragyog, mint a hajnal fénye.

19. Lángnyelvek csapnak ki szájából, torkából tüzes szikrák szállnak.

20. Orrából füst száll a magasba, mint forró fazékból a gőz.

21. Lehelete meggyújtja a szenet, szájából láng lövell.

22. Nyakán az erő nyugszik, orra előtt rettegés ugrál.

23. Testének részei úgy összetartanak, mintha egyben öntötték volna, oly szilárd.

24. Szíve kemény, mint a szikla, mint az alsó malomkő, oly kemény.

25. Mikor a Leviátán felkel, még a hatalmasok is remegnek, mikor farkával csapkod, elfutnak a hősök is.

26. Ha eltalálja is a fegyver, nem árt neki, lepattan róla kard, nyíl és lándzsa.

27. Annyiba veszi a vasat, mint a szalmaszálat, a rezet, mint a korhadt fát.

28. Nyílvesszők meg nem futamítják, lepattannak páncéljáról a parittyakövek,

29. a buzogány sem árt neki jobban, mint egy pihe, a felé süvítő dárdát csak neveti.

30. Hasán a pikkelyek, mint éles cserépdarabok, felkavarja az iszapot, mint a szeges borona.

31. Nyomában fortyog a mélység, mint fazék a tűz fölött, bugyborékol a tenger, mint forró olaj.

32. Fehér tajtékot hagy maga után a vízen, azt hinnéd, megőszült a tenger mögötte.

33. Nincs hozzá hasonló az állatok között, mert Isten úgy teremtette, hogy senkitől se féljen!

34. Bátran szembenéz mindenkivel, ő a király minden büszke állat fölött!”