Jób 5 HUNB
1. Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
2. Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3. Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
4. Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
5. Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.
6. Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
7. hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
8. De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet,
9. aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
10. Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
11. Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.
12. Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.
13. Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől.
14. Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.
15. Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.
16. Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
17. Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
18. Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
19. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.
20. Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
21. Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
22. Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól,
23. mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled.
24. Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.
25. Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26. Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
27. Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!